Századok – 1979
Történeti irodalom - Tarnóc Márton: Erdély művelődése Bethlen Gábor és a két Rákóczi György korában (Ism. Nagy László) 904/V
904 TÖRTÉNETI IRODALOM hatjuk, hogy R. Szkrinnyikov ilyen szempontból nem hasonlította össze egy mással a két uralkodót, hiszen a két történelmi személyiség valójában csak egymással szembeállítva értékelhető igazán. Az említett hiányosság egyben azt is jelzi, hogy a Rettegett Iván és a Borisz Godunov című művek nem keltik szerves egység benyomását, sokkal inkább külön-külön, mint együtt olvasandók. A szerző végeredményben nem élt azzal az óriási lehetőséggel, hogy az orosz történelem egyik legizgalmasabb és leghomályosabb századának majdnem egész történetéről képet adhat a széles olvasóközönségnek. Túlságosan mereven ragaszkodott az életrajz műfajához, a történelmi eseményeket szorosra zárt ok-okozati láncra fűzte fel, míg a vizsgált század történeti specifikumát feltáró koncepció nem vált világossá a két munkában. így, az orosz történelem iránt érdeklődő olvasók jól eligazodhattak kalauzolásával a különféle politikai csatározások útvesztőiben, de az orosz fejlődés sajátosságainak, aló. századi orosz gazdasági-társadalmi fejlődés széles ívének megrajzolására nem történt kísérlet. A nagy kérdés természetesen az: hogyan értelmezzük a tudományos-népszerűsítő műfajt. Nézetünk szerint a népszerűsítő munkák nem engedik meg azt, ami a tudományos feldolgozásokban bocsánatos bűnnek számít: a történeti fejlődés legáltalánosabb vonásait tartalmazó átfogó kép hiányát. Az átlagolvasónak szüksége van arra, hogy a történelem egy-egy kiragadott metszetét rendszerben lássa, de a kutató helyzetét is megkönnyíti, ha lehetősége van feltevésekkel és alkotó fantáziával összeragasztani a hiányzó források miatt foghíjas elméleti vázat. R. Szkrinnyikov más megoldást választott: a rendelkezésére álló - sajnos, aránytalanul kis - terjedelmet a fellelhető források lehetőségekhez képest legteljesebb felvonultatására használta fel. Ez az extenzív megoldási mód azonban mindig hiányérzettel fog kísérteni, azon egyszerű oknál fogva, hogy soha nem biztosít ehhez egy népszerűsítő munka elég széles kereteket. Ezért érezhetjük a Borisz Godunov című könyv egyes részeit nagyon pontosaknak (az uglicsi eseményekről, Borisz cárrá választásáról, Grigorij Otreptyévről szóló fejezetek), másokat viszont a szükségesnél elnagyoltabbaknak. Az egész munkát azonban, a szerző más műveiben is megfigyelhető, kiterjedt és korrekt forráskritika, az önálló kutatásokon alapuló következtetések jellemzik - néhány szakmai bravúrral. (Ilyen például a Borisz 1598-as választási hadjáratáról szóló fejezet. De nagyon érdekes az uglicsi események interpretációja is, amiről mégsem állíthatjuk, hogy minden kételyt szétoszlatott volna.) A könyvnek külön értéke a komoly tudományos színvonallal párosuló élvezetes, olvasmányos stílus. A neves leningrádi történész pozitív képet festett Boriszról, az országépítő cárról, a mindenki másnál eggyel előbbre gondolkodó kiváló taktikusról, az oroszországi patriarchátust kikényszerítő pravoszláv uralkodóról - aki egyébként elsőként küld orosz ifjakat nyugatra tanulni -, a zseniális demagógról, aki számára a szociális demagógia üres ígéretek helyett olykor a megvalósítást is jelentette. Borisz Godunov kulcsfontosságú alakja aló. századi orosz történelemnek: eredményes konszolidációs politikája azt bizonyítja, hogy Rettegett Iván végletes eszközei, az iváni despotizmus távolról sem volt szükségszerű Oroszországban, sőt a történelmi fejlődés egy zsákutcáját jelenti. S bár Borisz rendszerének bukását végül is a felgyülemlett népi elégedetlenség okozta, mégsem járt talán olyan messze az igazságtól Karamzin, amikor azt mondta, hogy Borisz tragédiája abban rejlett, hogy nem koronás főként született. Szvák Gyula TARNÓC MÁRTON ERDÉLY MŰVELŐDÉSE BETHLEN GÁBOR ÉS A KÉT RÁKÓCZI GYÖRGY KORÁBAN (Gondolat Kiadó. Budapest, 1978. 268 1.) Csaknem fél évszázadot ölel fel a magyar történelemből az az időszak, amelyet Bethlen Gábor és a két Rákóczi György uralkodása fémjelez. Régebben szívesen nevezték ezeket az évtizedeket „Erdély aranykorának”, amelyet a hanyatlás korszaka követett. Vajon valóban „aranykor” volt-e ez az időszak? Hogyan látjuk és ítéljük meg mai ismereteink alapján ezt a fél évszázadot? Ha e korszak gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális viszonyainak a mérlegét akarjuk felállítani, akkor az egyik
