Századok – 1979
Elmélet és módszertan - Márkus László: A legújabbkori magyar sajtótörténetírás módszertanáról; különös tekintettel az 1919–1944 közötti magyar sajtó történetére 884/V
A LEGUJABBKORI sajtótörténet módszertanáról 901 AZ ellenforradalmi korszak sajtójának jelentősebb történeti forrásai. 1. Nyomtatott források. a) Hírlapok és folyóiratok. Sajtótörténeti forrásbázisunk „alapanyaga” a kinyomtatott magyarországi, illetve magyar nyelvű sajtó. A forrásbázishoz tartoznak a Magyarország területén kinyomtatott - nemcsak magyar nyelvű - sajtótermékek, továbbá a Magyarország határain kívül kinyomtatott magyar nyelvű sajtó különböző csoportjai (emigrációs sajtó, utódállamok magyar nyelvű sajtója.) b) Évkönyvek, almanachok, kompassok. Első helyen említendő: A magyar sajtótörténet irodalmának válogatott bibliográfiája (szerk.: József Farkas) Bp. 1972. Számos címet sorol fel, amelyek a Budapesti Újságíró Egyesület, majd az ellenforradalmi korszakban „A sajtó könyvtára” kiadványai. Ezek, 1905-től 1940-ig (egyes esztendők kimaradtak) a magyarországi sajtóorgánumok legfontosabb adatait tartalmazzák, kiegészülnek egyéni visszaemlékezésekkel, tárcákkal, a szerkesztőségek életéről és az újságírókról szóló cikkekkel, tanulmányokkal. Összefoglaló adatokat tartalmaznak továbbá az Országos Magyar Sajtókamara Évkönyvei 1940-1943. Fontos sajtótörténeti információt nyújtanak a Sajtó és a Magyar Sajtó c. folyóiratok évfolyamai, továbbá a Sajtótudományi Könyvtár kötetei. Statisztikai adatok szempontjából hasznos munka Elekes Dezső: Az időszaki sajtó statisztikája Bp. 1927. (Klny. a Magyar Statisztikai Szemléből). Az ellenfon ad almi rendszer fasiszta sajtójára vonatkozó adatok találhatók: A fasiszta szovjetellenes antidemokratikus sajtótermékek jegyzéke I-IV. sz. kiadványokban. Miniszterelnökség sajtóosztálya 1945-1946. A gazdasági kompassok a sajtó vállalatok funkcionálásának gazdaságtörténeti megközelítéséhez nyújtanak információt. c) Könyvtári sajtóbibliográfiák. Tájékozódás és a források kutatása szempontjából igen értékes sajtótörténeti forrásbázist nyújthatnak a Széchényi Könyvtárban megtekinthető sajtóbibliográfiák, elsősorban Galambos Ferenc munkái. A munkásmozgalmi sajtóra vonatkozóan a Párttörténeti Intézet és a Munkásmozgalmi Múzeum sokszorosított, illetve dobozokban gyűjtött bibliográfiái adnak tájékoztatást. Különösen figyelemreméltó a Széchényi Könyvtár zárolt anyagok tárában megtekinthető sajtótörténeti bibliográfia, Markovits Györgyi gyűjtése. A fővárosi sajtóra a Budapest Történeti Múzeum kiadványaiban található gazdag bibliográfiai anyag. Vidéki, elsősorban megyei könyvtáraink is jelentős sajtóbibliográfiai gyűjtést végeztek, a sokszorosított munkák a megyei könyvtárakban tekinthetők meg. d) Országgyűlési napló. Az országgyűlési tanácskozások naplókötetei számos a sajtóra vonatkozó történeti információt tartalmaznak. Különösen tanulságosak a sajtótörténet tárgykörébe tartozó képviselői interpellációk. Az Országgyűlési Iratok név- és tárgymutatója jó segítséget ad a tájékozódáshoz. Hasonló forrásnak tekinthetők a Főrendiház, illetve Felsőház naplói. e) Sajtójogi törvények, rendeletek. Az államhatalom sajtót szabályozó törvényei és rendelkezései a Magyar Törvénytárban találhatók elsősorban. Jogtörténeti irodalmunk bőséges a tematikát illetően; zömmel polgári jogtörténészek munkái ezek. A téma vázlatos marxista kritikai összefoglalóját adja Dér Ferenc: Sajtójogi ismeretek — A magyar sajtó kiskönyvtára. 2. - MUOSz 1967. Az ellenforradalmi rendszer és a sajtó jogtörténeti problematikáját kitűnően világítja meg Takács György: A sajtó és a kivételes hatalom c. tanulmánya; Jogtudományi Közlöny 1973. 7-8. sz. 407-411.1. 2. Levéltári források. a) A levéltári fonások súlyát, bőségét, illetve szűkös voltát a magyar sajtó történetének a politika és társadalomtörténet által meghatározott jellegzetességei szabták meg. Amilyen mértékben növekszik az államhatalom nyomása a sajtóra, annak megfelelően „gazdagodik” az államapparátus ügyintézése, iratanyaga. A polgári sajtószabadságért folytatott harc időszakában a Magyar Kancellária elnöki titkos anyaga nyújt információkat elsősorban, az önkényuralom korszakában a bécsi Kriegsarchiv, továbbá a Staatsarchiv Abteilung Allgemeines Verwaltungsarchiv, Polizeihofstelle (PHSt) aktái irányadók. A dualizmus korszakában az államhatalom és a sajtó viszonyára nézve összezsugorodik a lényeges levéltári fonásanyag, a munkássajtóra nehezedő nyomást a belügyminisztérium Népszava elleni akcióval kapcsolatos aktái dokumentálják. b) Az ellenforradalmi rendszer fasiszta jellegéből adódóan a korszak sajtótörténeti levéltári forrásanyaga igen gazdag és nagyrészt feltáratlan. A kutatás az alábbi osztályozás alapján célszerű: Párttörténeti Intézet (PL) levéltárának a korszak sajtójára vonatkozó iratai.
