Századok – 1979
Elmélet és módszertan - Márkus László: A legújabbkori magyar sajtótörténetírás módszertanáról; különös tekintettel az 1919–1944 közötti magyar sajtó történetére 884/V
896 MÁRKUS LÁSZLÓ d) A hatásmérés irányai Annak meghatározásához, hogy a sajtónak milyen befolyásoló szerepe volt az adott korszakban, fel kell állítani bizonyos mérési kategóriákat, hiszen a társadalmi tudatban értelmi és érzelmi elemek vegyülnek, sőt jelen vannak a „tudat alatti” reflexvonulatok is. A hatásmérés irányainak kijelölése a téma megközelítésének egyik punctum saliense. Elképzelésünk — és ebben a magyar sajtótörténetírás művelőinek álláspontját értem — a történeti hatásmérés olyan koordinátarendszerének kialakítása, amelyben az alapvető rendező elv a társadalmi tudat értelmi és érzelmi szférájának olyan történeti felmérése, hogy milyen szerepet vitt a sajtó a racionalitásnak és a humanitásnak mint alapkategóriáknak pozitív, illetve negatív irányú terjesztésében. A kutatás terjedelmétől, tartalmától és lehetőségeitől függően lehetséges ezeknek az alapkategóriáknak többlépcsős lebontása, majd azok szociológiai szembesítése és konklúzióként a sajtó és olvasó viszonylatában a szociálpszichológiai történeti eredők kijelölése. E kategóriák lebontását az első fázisban hazai kutatásaink során öt irányban jelöljük meg: 1. az általános műveltség terjesztése a kornak megfelelően, 2. a racionális-irracionális gondolati anyag közvetítése, 3. a politikai eszmék terjesztése, politikai döntésekre szóló agitáció, 4. az erkölcsi ráhatás iránya, különös tekintettel a demokratikus és szocialista tendenciákra, 5. a közízlés humanista tartalmú alakítása. e) A hatásmérés csomópontjainak kijelölése. A hatásmérés két főcsoportba osztható: a történelmi tények és a történeti tendenciák képezhetik a mérés metszőpontjait. A közvéleménykutatás gyakorlata mint tudatszociológiai felmérés adhat bizonyos támpontot, azonban a társadalmi tudat történetében való alkalmazása külön metodikát igényel. Itt óhatatlanul szükséges bizonyos sémák kidolgozása, attól is függően, hogy konkrét történeti döntések vagy tendenciák hatásvizsgálatáról van szó. Más a metodikája pl. az országgyűlési választások eredményei és a sajtó agitációja közti összefüggések kimunkálásának, mint pl. bizonyos eszmei kategóriák sajtó útján történt befolyásolásának. Véleményünk szerint a felmérés komplexitását kell célként kitűzni, tehát olyan döntéseket vizsgálni, amelyek történeti összefüggéseiben bizonyos tendenciákat, gondolati modelleket erősítenek, illetve gyengítenek. Csupán az országgyűlési választások eredményeiből levonni kizárólagos konzekvenciákat a sajtó befolyásoló szerepére, nem megalapozott. A cél bizonyos döntések sorozatából megállapítani a megfelelő tendenciák erősödését. Konkrét példaként: hogyan járult hozzá, illetve mennyiben gátolta a magyar sajtó a magyar nemzeti ideál-típus kialakítását. Ennek felméréséhez különböző döntések közvetítését és hatását kell megvizsgálni. Ilyen felismerést igényelt az ellenforradalmi korszak sajtója történetében annak vizsgálata, hogy mit tett a sajtó a baloldali gondolat terjesztése érdekében, illetve mennyire hatékonyan. 7. A kutatás módszertani irányához tartozik a sajtónak mint történeti forrásnak a vizsgálata, E tárgykörben a központi feladat a sajtónak és a korabeli más különböző forrásoknak a szembesítése és a történeti fonáskritika alkalmazása. Eleve más forráskritikai módszer alkalmazandó azokban a korszakokban, ahol a sajtószabadság polgári értelemben felfogott kategóriájával állunk szemben, tehát a liberális modell valamilyen formájával, és más forráskritika szükséges az állami cenzúra jelenléte esetén. Adódhat olyan kutatási téma is, ahol csaknem kizárólag a sajtó tekinthető történeti forrásnak. Sajtótörténeti kutatásaink és feldolgozásaink ebben az irányban még igen hiányosak. A magyar sajtó történeti fejlődése során, különösen 1919-tŐl és még fokozottabban a
