Századok – 1979
Elmélet és módszertan - Márkus László: A legújabbkori magyar sajtótörténetírás módszertanáról; különös tekintettel az 1919–1944 közötti magyar sajtó történetére 884/V
892 MÁRKUS LÁSZLÓ legenda) és ugyanekkor irányított szociális demagógia, a nacionalizmus és antiszemitizmus segítségével a társadalmi tudatot döntő' mértékben befolyásolja. A baloldali szellemű irányzatok és sajtójuk állandó defenzívába szorulva — erről elsősorban az államhatalom gondoskodott — megkísérelték a szembeszegülést az első periódusokban az-ellenforradalmi hatalommal, később a szélsőjobboldali előretöréssel — végső soron sikertelenül. Ez a harc negyed évszázadon át nyomon követhető a korszak sajtójában. d) Történeti-világnézeti koncepciónk végső eredője az a követelmény, hogy elemző módon - a konkrét történeti anyag ismeretében — kijelöljük az ellenforradalmi korszak sajtóstruktúrájában és funkciójában a progresszív és retrográd vonulatokat, irányzatokat, gondolati elemeket. E munka során az vizsgálandó, hogy a politikai gondolkodás egyes irányzatainak progresszív, illetve retrográd vonásait, tehát igazságait, tévedéseit és manipulációit hogyan közvetítette a sajtó, és azok milyen fogadtatásra találtak az osztályok és rétegek tudatában. E felmérésben, amely a társadalmi tudat szféráját érinti, iránytmutató a filozófiai megállapítás: „gondolat nemcsak az igaz, hanem a téves gondolat is s a történelem azt látszik mutatni, hogy a tévedéseknek óriási történeti átütő erejük van. Ennek egyszerű magyarázata az, hogy tévedni sokkal könnyebb és egyszerűbb dolog, mint törni magunkat az igazság távoli lidércfénye felé. Minden tévedésnek az az óriási és behozhatatlan előnye az igazsággal szemben, hogy több a megtéveszthető, mint a megtéveszthetetlen ember a Földön. К ul túrhistóriai tény, hogy a tudományos tévedések sokkal könnyebben válnak népszerűekké, mint az igazságok.”14 Szellemi irányzatok találkozása, összecsapása, mindenkor új eredőt vagy eredőket eredményez, ezek nyomon kísérése és kiszűrése a sajtó szférájában sajtó történet írásunk végső feladata. III. A sajtótörténeti kutatás és feldolgozás módszertani szempontjairól A sajtótörténetírás, amely — mint hangsúlyoztuk — a művelődéstörténetírás szerves része, funkcióját, a szemléleti és történeti-világnézeti követelmények teljesítését csak úgy képes ellátni, ha általános kutatási és feldolgozási módszertanra támaszkodik. A Magyar Sajtó Története (tervbe vett 300 ív terjedelmű, 4 kötetes szintézis) munkálatai során sajtótörténetírásunk (munkaközösségünk) kidolgozta a kutatási fő irányokat.15 (Tekintettel arra, hogy a korszak sajtóanyaga óriási, a kutatás már kezdeti stádiumában eleve szelektálást igényel). Tematikailag ezek a következők: 1. Bármilyen sajtótörténeti témáról van szó, a kutatás kiinduló pontja a kutatandó sajtóorgánumnak (egynek vagy többnek) mint sajtóintézménynek meghatározása és elemzése. A kutató feladata feltárni az „anyakönyvi adatokat”, elsősorban a lap osztálykötöttségét, illetve ezen belüli helyzetének meghatározását, a lap indulásának és működésének időtartamát, a főszerkesztő és felelős szerkesztő személyét; a személyi változásokat, a munkatársi gárda és a rovatok alakulását is beleértve, vizsgálni kell a szerkesztőség társadalmi és politikai összetételét, az újságírók életútját, anyagi helyzetük alakulását, szakmai és morális adottságait. A továbbiakban vizsgálatra szorul az államhatalom és a lap (lapok) viszonya, kapcsolata, a lapengedélytől, annak körülményeitől kezdve az esetleges 1 * Mátrai’László: Modern gondolkodás, Bp. 1938. 70. 1 5 L. Márkus: Über die methodologischen Richtlinien der Untersuchungen zur neuesten ungarischen Pressegeschichte. Acta Historica 18. 1972. 353—357.
