Századok – 1979
Elmélet és módszertan - Márkus László: A legújabbkori magyar sajtótörténetírás módszertanáról; különös tekintettel az 1919–1944 közötti magyar sajtó történetére 884/V
890 MÁRKUS LÁSZLÓ 3. Az államhatalom és a sajtóstruktúra viszonya, mint a tudatbe folyásolás egyik meghatározója. A sajtó történetének — Nyugat-Európában - általános jellemzője,10 hogy a nyilvánosság liberális modellje szerint a kritizáló közönség intézményeit éppen az biztosította a közhatalom beavatkozásával szemben, hogy ezek magánkézben voltak. Amilyen mértékben vált a világnézeti sajtó — elsősorban a napisajtó — üzleti sajtóvá, úgy lépett a kulturális fogyasztás — tehát a sajtó „fogyasztása” is — a politikai és gazdasági propaganda szolgálatába. Az állami beavatkozás történelmi szükségszerűsége került előtérbe, de hogy kinek az érdekében, milyen irányban hat ez a beavatkozás, a konkrét történeti helyzet függvénye volt.11 Magyarország viszonylag liberális — dualista - korszakában, 1914-ig, a közhatalom szabályozó szerepe csak a szocialista sajtóval szemben mutatkozott, a forradalmak rövid időszakában ez a közhatalom a progresszív erőket, illetve sajtót támogatta, az ellenforradalmi időszakban viszont az állam sajtóirányító szerepe döntővé vált.12 Magyarország volt az első európai ország, ahol győzött és megszilárdult az ellenforradalmi rendszer, így az első volt, ahol az államhatalom lényegében fasiszta jellegű sajtóirányító funkciója megvalósult. Új sajtóstruktúra jött létre. A századforduló utáni „liberális” korszakban a polgári sajtó legfeljebb a társadalmi — polgári irányú — reform minimumáért szállt síkra, a 22 napilap - néhány kivételével — kormánytámogató volt és ez még 1918-ban, a polgári forradalom kitörésekor sem változott lényegesen. Egy kimutatás szerint a kormánypárti sajtó csaknem másfélszer annyi papírt fogyasztott el, mint három baloldali polgári és egy szociáldemokrata napilap együttvéve.1 3 Az ellenforradalmi rendszer sajtóstruktúrája ilyen statisztikával nem jellemezhető. Az új periódusnak megfelelően - ebben a vonatkozásban is — új rendező elv válik szükségessé a kormánytámogató és ellenzéki sajtó arányának reális bemutatásához. A probléma összetettségére csak egy példa: az ellenforradalmi rendszerben a polgári liberális lapok — objektív kényszerből — bizonyos periódusokban többé-kevésbé ellenzéki pozícióba szorultak, ugyanakkor megerősödött a kormányzat szélső jobboldali ellenzékéből támadó sajtó is. 4. A magyarországi sajtó és a politikai pártok, szellemi áramlatok - tehát a politikai gondolkodás vonulatainak Összefüggései. a) Kiindulópontunk a magyarországi politikai gondolkodás történetének sajátos vonásai és a sajtó szerepe a politikai gondolkodás alakulásában. Ideológiát őrt éne tünkre jellemző, hogy a 20. század második évtizedétől kezdve megerősödnek a jobboldali szellemű áramlatok, elterjedésük felgyorsul a társadalmi tudatban, A jobboldali - akárcsak a baloldali áramlat - különböző, történetileg kialakult gondolati elemekből tevődött 10Vö. Jürgen Habermas: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása Bp. 1971. Jürgen Habermas: Strukturwandel der Öffentlichkeit. Neuwied Berlin-West 1962. !1A kapitalista sajtóstruktúrában végbemenő' koncentrációs folyamatról, ld.: Presse konzentration - Eine kritische Materialsichtung und Systematisierung. Herausgegeben von: Jörg Aufermann, Peter Heilmann, Hubertus Hüppauf, C. Wolfgang Müller, Ulrich Neveling, Gernot Wersig, Verlag Dokumentation, München-Pullach und Berlin. 1970. 12 Vö. Márkus László- Vásárhelyi Miklós: Az ellenforradalmi rendszer baloldali sajtójáról I —II. Bp. 1975. 13Horváth Zoltán: Magyar századforduló. Bp. 1974(2), 557.
