Századok – 1979
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Társadalmi és nemzeti kérdés az utolsó erdélyi rendi országgyűlésen 851/V
AZ UTOLSÓ ERDÉLYI RENDI ORSZÁGGYŰLÉSRŐL 883 számára kilátásba helyezte még az erdélyiek támogatását is.148 A román—magyar szövetség érdekében elfogadta az uniót, és még hangsúlyozta is, hogy „az új magyarországi és erdélyi törvények megsemmisítették a valamennyi román és más népet elnyomó törvényt”, s ezek a balázsfalvi kérvény „összes pontjait valóra váltották a szó legszorosabb értelmében vett nemzetiség kivételével”.149 Az unió nyomán azonban csak labilis egyensúly alakult ki. Csak kisebb helyi konfliktusok alkalmával tört fel az elégedetlenség. De átfogóvá vált, amikor az élet különböző szintjein ható feszültségek egymást erősítették; ahogy a termés betakarításakor az úrbéri viszonyok szabályozatlansága miatt elmérgesedtek a helyi konfliktusok, és főleg ahogy az uralkodó szembefordult a magyar kormánnyal, és a katonai ellenforradalom szervezői megtalálták a kapcsolatot azokkal az erőkkel, értelmiségiekkel, akik nemzeti céljaik kedvezőbb lehetőségét látták az új szövetségben, miközben a volt úrbéres parasztságot a „jó császár” mítosz jegyében általános felkelésre kezdték szervezni. Ebben a helyzetben súlyos mulasztásnak bizonyult, hogy a kolozsvári diétán a társadalmi és a nemzeti kérdésben a többség álláspontján túlmenő javaslatok papíron maradtak. Az erdélyi politika negatív következményekre vezető vonásának bizonyult az is, hogy a nemzeti mozgalmak vezető politikusainak többsége — a dialógus kockázatának vállalása helyett — a másik fél törekvéseinek átértelmezésével próbálta saját törekvéseit igazolni. A magyar liberálisok csak akkor kezdtek újra a kolozsvári diéta törvényhozó munkáját tovább fejlesztő társadalmi és nemzeti reformpolitikával kísérletezni, amikor az már döntő fordulatot egyre kevésbé hozhatott. Azt azonban aligha lehet vitatni, hogy az utolsó erdélyi rendi országgyűlésnek nagyobb szerepe volt a békés fejlődést Ígérő társadalmi és nemzeti egyensúly kialakításában, mint annak megbontásában. között, és égisze alatt vélve megvalósíthatónak. Ezért, ВагЦ, ha dákoromán törekvésekkel vádolták a románokat, azt hangoztatta, hogy azt az eszmét „idegenek népszerűsítik”: Wesselényi és Roth. (Gazeta 1848. aug, 16/28. 67.) Félreértések elkerülése végett Roth még június elején a nagyszebeni sajtóban leszögezte, hogy ő nem a dákoromán monarchia létrehozása érdekében agitált, hanem annak csak a lehetőségét fontolgatta és arra hívta fel a figyelmet, hogy a szászok számára ez kedvezőbb lenne. (Transilvania 1848. jún. 9. 47.) Az Ausztria keretei közötti román egységet hangadó bécsi vezetőkörök is kívánatosnak tarthatták, hiszen Latour hadügyminiszter a minisztertanács június 1-i ülésén azért pártfogolta a balázsfalvi nemzeti követeléseket, mert „az erdélyi román nemzet képezhetné azt a magot, amelyhez a dunai román fejedelemségek csatlakozhatnának osztrák fennhatóság alatt”. Károlyi Árpád: Az 1848-diki pozsonyi törvénycikkek az urdvar előtt. Bp. 1936. 344. 148Gazeta 1848. jún. 3/15.45. 149Uo.jún. 14/26.48.
