Századok – 1979
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Társadalmi és nemzeti kérdés az utolsó erdélyi rendi országgyűlésen 851/V
KL UTOLSÓ ERDÉLYI RENDI ORSZÁGGYŰLÉSRŐL 881 zetiséget, mely az emberiséget fogja magának, boldogítandó célul kitűzni. Hogy ezen idő el fog következni, abban kétségem sincs, hogy át alján az közlekedési eszközök által, a népek egybeelegyedve, úgyszólván egy társaságot fognak alakítani, és talán egy köznyelven is fognak beszélni, azt is szinte bekövetkezőnek gondolom — de addig ki kell halni e jelen nemzedéknek, mely korlátolt de boldogító eszméivel, csak nemzetiségért hévül. Mü, mostan élők, túl nem tudnók élni nemzetiségünk megszűnését, én, boldog máskép nem tudok lenni, csak mint szabad magyar — hogy mint szabad ember valaki boldog lehessen, arra új nemzedékre kell születni.”139 Június végére azonban lezárult a magyar liberálisok körében az útkeresés és a nyugtalansággal teli várakozások időszaka. Június 18-án este megérkezett az uniótörvény uralkodói megerősítésének a híre, már csak az utolsó végszentesítésre volt szükség, amire július 14-én is sor került.140 A nemzeti mozgalmaknak most már az új keretek közé kellett beilleszkedni, és ennek érdekében még a diétán sikerült megtenni az első lépéseket. A diéta még június végén pártolólag terjesztette az unióbizottság elé a szász követek emlékiratát. A szászok nevében pedig a szélsőséges antiunionista K. Schmidt hangoztatta a békés kibontakozás iránti reményét.141 S nemsokára hasonló értelemben nyilatkozott a nagyszebeni sajtó is, hogy az uralkodó és a közös haza iránti hűség hangsúlyozásával az átalakulás részletkérdéseit kezdje taglalni.142 A diéta a románság érdekében is pozitívnak minősíthető döntéseket hozott. Az 1841—43-as országgyűlésen elhangzott szándéknak megfelelően törvényben mondta ki, hogy az ortodox felekezet is bevett vallás. így a sajátos erdélyi hagyomány; a vallási türelem és a kor követelményeinek szellemében a románság felét érintő évszázados román követelést teljesített. A balázsfalvi követelésekre és a többi román kérvényre viszont csak egy országos határozatban válaszolt, amelyet Wesselényi Miklós fogalmazott és Szász Károly javított ki. Eszerint az erdélyi és a magyarországi törvények „által mindazon megszorítások s alárendeltségek, melyek az eddigi törvények értelmében az erdélyi különböző népeket s jelesen az oláhokat s a különböző vallásokat illetőleg fennállottak, merőben és teljesen eltöröltettek s a jogegyenlőség elve, nemzetiségre s valláskülönbségre való tekintet nélkül az egyesült hon minden lakosaira nézve kimondatott és a magyar alkotmány épületének örökre mozdíthatatlan alapkövéül állíttatott fel; és miután az említett törvények által az úrbéri tartozások és dézsmák örökre megszüntettek, a törvényhozás népképviseleten alapíttatott, s így az oláh nem nemeseknek is az országgyűlési követek választásában részvétük megnyílt; a teherviselés egyenlősége felállíttatott: mind ezekkel oláh atyánkfiái sérelmeiket s panaszra helyes okaikat elenyésztetve s igazságos óhajtásaikat s kívánataikat betöltve látják az ország Rendei.”143 A határozatnak azonban 1 39 PándiPál: Első aranykorunk. Bp. 1976. 308-309. ,40Gyulay 47. k. 72. 1 4 ’ A rendek rokonszenvnyilatkozata „oly tény, mely bennem teljes bizodalmát szült aziránt, hogy az unióból származó nagy átalakulás, minden ez iránti aggodalmak lecsillapításával, kedélyek lecsendesítésével békés úton sikerülend” miközben a szászok „készek nemzetiségük és alkotmányos létük ép fenntartásáért mindent feláldozni”, készek védeni a hazát „akármi oldalról fenyegető veszélyek ellen.” Diaetalia 76. 91. 14 2 Siebenbürger Bote 1848.jún. 23. 61. 1 43 „Oláhokróli Protocollatio Wesselényi Miklóstól Bizottmány által igazítva” jún. 15. Az eredeti jegyzőkönyvben Szász Károly kisebb javításait találjuk, (Diaetalia 76. 93. és június 19-i ülésen
