Századok – 1979
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Társadalmi és nemzeti kérdés az utolsó erdélyi rendi országgyűlésen 851/V
876 MISKOLCZY AMBRUS liberalizmus szellemében való harmonikusnak nevezhető összehangolását. S ha az unió perspektívája a jobbágyfelszabadításban döntő pozitív szerepet játszott, a nemzeti kérdés rendezésében fékező módon hatott. Az erdélyi liberálisok a román negyedik nemzetként való elismerésében az unió kockáztatását és ezáltal a haladás és a nemzeti fennmaradás veszélyeztetését látták. Az unió kockáztatását azért, mert attól tartottak, hogy a román példára a szlovákok, szerbek, a magyarországi románok és a svábok is hasonló követelést támasztanak és így Magyarországnak nem lévén érdeke az unió, „bajosan lesz hajlandó Erdély négy nemzetét és ezek között a külön oláh nemzetiséget is kebelébe elfogadni”.1 2 5 A törvényjavaslat ellenzői szerint, az nemcsak a magyar nemesség pozícióit veszélyeztette volna, de a nemzeti fejlődés perspektíváit is korlátozta volna anélkül, hogy biztosítékokat lehetett volna találni a veszélyeztetettség ellen. Wesselényi érvelésében a veszélyeztetettség konkrét mozzanatai is parttalan távlatokba vitték a képzeletet. Hiszen, „ha a szász azért használja beligazgatásban és keblén kívül hivatalos irogatásokban a német nyelvet, mert neki az nemzetkénti létezéséből és helyzetéből folyó joga, úgy az oláhoknak is nemzetként létező állásából és a jogegyenlőségből következő méltó igénye lenne mindenütt, hol többségben van a közigazgatás és beldoIgáik vitelébe, sőt azon kívüli bármi levelezésekben is az oláh nyelvet használni”, és így a negyedik nemzet elismerése miatt „Erdély a Székelyföldet és a Szászföld egy kisebb részét kivéve tettlegesen oláh országgá lenne átvarázsolva”. A román név hivatalos elismerése pedig utat nyit a dákoromán, azaz a nemzeti egységtörekvéseknek.1 26 A veszélyeztetettségnek ebben a légkörében mintha a magyar liberálisok többsége nem is feltételezte volna, hogy a polgári átalakulás kérdéseit meg lehet úgy is oldani, hogy a magyar nemzeti mozgalom feladva pozícióit ne juttassa önmagát és a magyarság jelentős tömegeit a függőség és a nemzeti elnyoinatottság állapotába. Sajátos vonása az 1848-as esztendő fejleményeinek, hogy a dunatáji népek nemzeti szabadságmozgalmainak vezetői nem is tekinthették át egymás törekvéseinek egészét1 2 7, és az esetek többségében a hegemóniát célzó szándékokon mérhették egymás mozgalmait. Jellemző, hogy Nicolae Bálcescunak, a havasalföldi forradalom egyik szervezőjének a román—magyar szövetségre alapozott „svájci konföderációs” tervéről Erdélyben ekkor legfeljebb néhány román tudhatott,1 28 bár nem feltételezhető, 12SL.9.j. 126L. 123.j. 12 7 Vö.: Hajnal: A Batthyány-kormány külpolitikája. 97. Bár az erdélyi magyar sajtó nem egy esetben foglalkozott a dunai fejedelemségek helyzetével, nem is beszélve a szász lapokról, mégis alapvetően igaz Percnyinek az első jelentésében tett észrevétele: „mi az oláhországi viszonyokat illeti, itten felőlük biztos esméretet szerezni nem lehet, mert az itteniek inkább esméretesek a messze Frankhonnal mint a szomszéd oláhországiakkal . . .” Bm. ein. 1848: 212. Jellemző, hogy Kemény Dénes, belügyminisztériumi államtitkár is úgy tájékoztatta a belügyminisztert, hogy „Boheczel” Balázsfalván magyarellenes beszédeket tartott, tehát össztévesztette Bírnupuval. Bm. ein. 1848: 266. Keith Hitschins: The Rumanian National Movement in Transilvania, 1780-1849. Cambridge. 1969. 223. Perényi jelentései többségének ismerete nélkül a magyar kormánybiztosra hárítja a főfelelősséget. A magyar kormány tájékozódási nehézségeiről raális képet ad Juhász István: Szőllősy Nagy Ferenc jelentései az 1848-as moldvai és havasalföldi forradalomról. L. 1848 arcok. 162-181. 128A konföderációs törekvések és elképzelések előzményeiről: Miskolczy Ambrus: A román nemzeti egység kérdése és az 1840-es havasalföldi forradalmi mozgalom. Századok 1973. 2. 406-426. A konföderációs elképzeléseket Magyarországon ismertetni hivatott havasalföldi megbízottak tevékenységét az elérhető források alapján a legalaposabban elemzi I, Tóth Zoltán: К magyar-román szövetség kérdése 1848-1849-ben. Századok 1948. 1-2. 252-282. Ehhez kiegészítés: Miskolczy:
