Századok – 1979
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Társadalmi és nemzeti kérdés az utolsó erdélyi rendi országgyűlésen 851/V
AZ UTOLSÓ ERDÉLYI RENDI ORSZÁGGYŰLÉSRŐL 869 Azzal viszont alighanem mindenki tisztában volt, hogy a jobbágyfelszabadítás a polgári átalakulás küszöbén a társadalom alakításának legfontosabb feltétele és eszköze. Hiszen végrehajtásának mikéntje alapvetően meghatározta az agrártársadalom rétegződését. Az erdélyi liberálisok már a 40-es években is programszerűen hangoztatták, hogy erős középparaszti réteg létfeltételeit kell kialakítani, olyan rétegét, amely maga is árutermelő és munkaerő-alkalmazó lévén, biztosítja a társadalmi egyensúlyt, a tulajdonszerzés, a vállalkozás szabadsága pedig a megrázkódtatásoktól mentes társadalom belüli mozgást.84 Nem állítható, hogy reményeik azonnal valóra váltak, nem is válhattak, de az tény, hogy sokat tettek valóraválásuk érdekében. Az erdélyi társadalomfejlődés sajátos vonásaként emlegetett erős kisbirtokos paraszti réteg nem utolsósorban a jobbágyfelszabadításnak köszönheti a létét.85 Marxista történetírásunk általában igen pozitívan is értékeli az utolsó erdélyi rendi diéta tettét: „A jobbágyfelszabadító törvények haladóbb szelleműek voltak a magyarországiaknál, amennyiben külön paragrafusban mondták ki, hogy ha valamely földterület úrbéres, illetve májorsági jellege vita tárgyát képezi, akkor mindaddig úrbéresnek, tehát szolgálatoktól mentesnek tekintendő, amíg a földesúr be nem bizonyítja majorsági jellegét.”86 Hangsúlyozni kell azonban azt is, hogy a törvény szerkezetét a magyar minisztérium ellenőrizte, Erdélybe Kemény Dénes vitte le, Perényinek pedig Szemere küldte meg május végén.87 Az a mozzanat pedig, amelyért olyan nagyra értékeljük megtalálható a Részek visszakapcsolására kiküldött biztosokhoz intézett belügyminisztériumi utasításban is.88 De joggal feltételezhető, hogy a kérdéses mozzanat Szemere utasításába is erdélyi liberálisok sugalmazására került bele. Hiszen ők már az 1846/47-es diétán is hangoztatták, hogy a jobbágyi birtoklásban levő földeket, amelyek majorsági természetét a földesúr nem tudja bizonyítani (az adótabellákat és a Cziráky-féle összeírást nem fogadták el bizonyító erejűnek), úrbéres jellegűnek tartják.89 A diétái többség fékezően hatott, amikor ezt a törvényben nem fogalmazták meg olyan világosan, mint Wesselényi követelte, „hogy az eddigi jobbágyok és zsellérek kezeik közt levő s lenni kellető colonicalis földeket — de csakis azokat — országul örökre nekik ajándékozzuk, azokat a földesuraktól e végre kisajátítván.”90 A törvény ezzel nem állt ellentétben, de Benkő Samu: Kemény Zsigmond naplója. Bukarest 1966. 85. Részletesen fejti ki ezt Teleki Domokos is 1846-ban az Erdélyi Híradóban írt cikkei egész sorában: 110, 118,124, 126. sz. 85Petre Suciu: Clasele noastre sociale. Turda. 1930. 86 Spira György: A magyar forradalom 1848-49-ben. Bp. 1959. 207. és 45. j 87L.87.75.j. 8 8 Szemere Bertalan belügyminiszter a Részek visszacsatolásának lebonyolítására kiküldött biztosoknak előírta, hogy a biztos Jelentse ki, hogy a helységek polgárai (:eddigi jobbágyok és zsellérek:) az 1848-i törvények szentesítésekor kezeiken volt földek használatában bárminő természetűek legyenek is azok, nem fognak önkényűleg bíróság közbejötté nélkül háborgattatni: épségben maradván azonban az 1848-i 10. törvénycikkely rendelte és a majorságföldek iránti szerződés törvényszerű érvénye”. (Bm. ált. 1848: 245) Id.: Szőcs Sebestyén: A kormánybiztosi intézmény kialakulása 1848-ban. Bp. 1972. 132., A dézsmák eltörlését elrendelő pontból azonban kihagyja azt a rendelkezést, amely meghagyja a kisebb királyi haszonvételeket a földesurak birtokában éppúgy, mint az erdélyi törvény is. 89Ladislau Gyémánt: Geneza urbariului ardelean din 1846/47. Anuarul institului de istorie si arheologie. Cluj-Napoca. 1976. 176 183.,Mto/czy Ambrus: Az 1846/47-i erdélyi diéta. Magyarország története. V. megjelenés alatt. 9 0 Kar dós: Wesselényi. II. 233.
