Századok – 1979
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Társadalmi és nemzeti kérdés az utolsó erdélyi rendi országgyűlésen 851/V
KZ UTOLSÓ ERDÉLYI RENDI ORSZÁGGYIJLÉSRÖL 865 választó közül csak 313 képviselte a volt úrbéreseket,59 az 1847-es adótabella szerint pedig 467 képviselhette volna.60 összesítve adatainkat: a székely székekben 12 150 kisnemes és székely adózó családfő (nem számítva a határőröket és a taxalista helységek polgárait) élhetett addig is választójogával, az 1848-as törvény értelmében pedig 19 353 volt úrbéres közül 552 kapott választójogot, de a 8 forint fölött adózók száma nem érte el a százat. A megyékben 87 157 volt jobbágy és zsellér közül (Fogaras vidék és a Részek nélkül) a választójoghoz jutott „új polgárok” száma (3929, ebből 2243 adófizetés alapján) meghaladta a volt kisnemesekét (2895). De nem szabad elfeljtkezni az adó alól kiváltságolt választásra jogosult földbirtokos nemesekről sem, akik létszámát több mint kétezerre tehetjük.61 A Szászföldön pedig a választók egyötöde köszönhette választójogát a választ ót örvénynek.6 2 Úgy tűnik, hogy Erdélyben a választók között a volt kiváltságosok és a volt úrbéresek aránya fordítottja a magyarországinak, ami a magas cenzus mellett a viszonylag nagy kisnemesi tömegeknek is tulajdonítható.63 A kolozsvári törvény cenzusa pedig egyáltalán nem hasonlítható össze a pozsonyival, s ha erre sor került, az mindig — érthető módon - konkrét politikai érdekeket szolgált. S érthető az egykori radikális lap szerkesztőjének, Kőváry Lászlónak a keserűsége, amikor 1861-ben megjelent munkájában az erdélyi cenzus szűkkeblűségét szóvá tette.64 A kolozsvári törvény meghozatalánál döntő szerepet játszott az a szempont és cél, „hogy a követválasztásoknál biztosítva legyen a csekélyebb számú magyar elem túlnyomó befolyása; de nem lehet tagadni: hogy sok részben aristocraticai nézetek is segélék azt létrejönni”. S a magyar minisztérium küldöttje, Perényi Zsigmond, akitől idéztünk, azt az aggodalmát sem akarta elhallgatni, „miszerint a választások bevégzése után, midőn láttatni fog: hogy az oláh nép igen gyéren lesz képviselve — az itten különben is nagy számmal levő s igen rossz akaratú bujtogatók ürügyül használhat an dják fel az eredményt az aristocratia elleni néplázításokra”.6 5 Az idézett aggodalmak sok vonatkozásban igazolódtak is.66 A választ ót örvényt először elismeréssel fogadta a balázsfalvi román néplap,67, de a választások után már nem leplezett csalódással nyilatkozott a brassói lap, s némi gúnnyal is jegyezte meg, hogy legalább mutatóba kellett volna néhány román képviselőt választani,6 8 miközben a szerkesztő Barit ismerőseit mérsékletre intette és a választási eredményeket sem tartotta tragikusnak.6 9 5 9 OL, Archivum Regni colare N 70 2A 206. 60L. 57. j. 61 Josef A. V. Grimm: Das Urbarialwesen in Siebenbürgen. Wien. 1863. kimutatása alapján. 62Nágyon hozzávetőleges becslés az 57. j.-ben id. kimutatás és a Bm. országlati osztályának anyagában (H 13 11 — 12. cs.) található választási jegyzőkönyvek alapján. 63Szabad György: A polgári átalakulás megalapozása 1848—49-ben. L. A negyvennyolcas forradalom kérdései. Bp. 1976. 61-62. Kőváry László: Erdély története 1848—49-ben. Pest. 1861. 62. Küküllő megyének például a Szász Károly javasolta 5 forintos cenzus mellett négyszer-ötször annyi választója lett volna, mint a 8 forintos cenzus szerint. Ellenőr 1848. jún. 2. 6 * Deák: 1848. 114. 6 6Dragomir: Studii. V. 268-269. e’Inva^átorul poporului 1848, jún. 16. 6. 6 8 Gazeta de Transilvania 1848. jún. 23/júl. 5. 51. 6 9 „Egy év nem az egész élet és a románok fennmaradnak, amíg a Kárpátok” — mondta Ioan Brannak, ez utóbbi levele szerint. Sterie Stinghe: Documente privitoare la trecutul Romänilor din §chei. Bra^ov. 1904. IV. 17.
