Századok – 1979
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Társadalmi és nemzeti kérdés az utolsó erdélyi rendi országgyűlésen 851/V
852 MISKOLCZY AMBRUS László újra felléphessenek a közélet színpadán, és ugyancsak a társadalmi forrongás eredménye volt, hogy az ügyvéd-értelmiségi rétegből megjelenhetett a szakképzettsége és nem születése folytán hivatásos politikus típusa: a körültekintő Berde Mózes, vagy a radikális Gál Dániel és Németh László, a román Alexandru Bohájel, a szász Konrad Schmidt és Elias Roth. A románok közül eddig csak a görögkatolikus püspök mint regalista jelent meg, most viszont Hátszegnek két követe is. A szászok általában tisztségviselőiket választották követté, s csak az előző, 1846/7-i diétán jelent meg az első ügyvéd két tanár kíséretében, bár a kancellária meg akarta akadályozni ezt a rendhagyó lépést.1 Hogy a hagyományos formákat milyen nehezen lehetett áttörni, azt az is bizonyítja, hogy Teleki gubernátor hiába pártfogolta §aguna, ortodox püspök regalistaként való meghívásának gondolatát, az ötlet Bécsben nem talált támogatásra.2 S bár a követek soraiban nagy volt a változás, azt mégsem lehet állítani, hogy papírforma szerint kialakult az elsöprő ellenzéki, ill. liberális többség, hiszen ugyanazok a regalisták szerepeltek, mint az előző diétán, amelyen a konzervatív tábor nem várt sikert aratott.3 Aligha vonta volna azonban bárki is kétségbe a liberális erőfölényt. A kolozsvári március 20-i, id. Bethlen János által szerkesztett liberális-konzervatív közös nyilatkozatot nem a liberális program rovására érvényesített kompromisszumként kell értékelni, hanem olyan lépésnek, amely éppen azért, mert hosszas vonakodás után Jósika Lajos konzervatív vezér is aláírta,3 ^ a megelőzte a törvényhatóságokon belül várható konzervatív reakciót. Hiszen a tegnap még magát győztesnek hivő megyei nemesség olyan felhívást kapott állásfoglalása mércéjéül, amely a közteherviselést és óvatos formában a jobbágyfelszabadítást is kilátásba helyezte. A márciusi nyilatkozat a liberálisok térhódítását segítette elő. A konzervatívok csak akkor használhatták volna fel saját célkitűzéseik szolgálatában, ha a birodalom és az udvar helyzete konszolidálódott volna. De miután nem így történt, a nyílt színről eltűnt a két konzervatív vezér. Jósika Samu az áprilisi törvények szentesítése miatt köszönt le kancellári tisztéről, ezt követően pedig néhány társával Jósika Lajos is lemondott a főispánságról. A konzervatívok nem is nagyon mertek mozgolódni a megyei életben, lapjuk is hamar megszűnt. Legfeljebb arról lehetett hallani, hogy a szászokkal és a románokkal meg akaiják akadályozni Erdély és Magyarország unióját, és így el akarják napolni a jobbágyfelszabadítást.4 Hiába küldött az uralkodó olyan diétái királyi javas1 OL. Erdélyi kancellária, elnöki iratok 1847: 5. 2 A gondolatot Bánffy Miklós Alsó Fehér konzervatív főispánja vetette fel május 13-án kelt levelében. (Kane. ein. 1848: 186.) A kancellária viszont azon az alapon, hogy a regalista meghívó úgysem érkezne meg idejében, elutasította a gubernátor pártoló javaslatát, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy §aguna kolozsvári jelenléte még akkor is kívánatos, ha nem lesz szavazati joga. A kancellária május 23-án kelt feliratát csak két hét múlva vette tudomásul az uralkodó. Uo. 1848: 196. 3 A diéta jegyző- és irománykönyvéből természetesen nem derül ki hogy hányán vettek részt a tárgyalásokon. A regalisták száma 217 volt, közülük 57-nek tisztsége miatt kellett megjelennie. A lemondott főispánok közül nehánynak ki kellett maradnia, de többségük mint családja „képviselője” részt vehetett. Köztük Jósika Lajos is. A múlt diétára meghívottak közül kb. tucatnyi maradt ki és jöhetett helyükre új. Annál nagyobb volt a változás a követi karban. A 86 követ közül 48 új volt: a megyékben 18 közül 8, a Székelyföldön 10 közül 6, a Szászföldön 22 közül 15, a megyei és a székelyföldi taxalista helységek 36 követe között 19 új követ szerepelt. 3 /aOL. Filmtár 8770. Jósika Leó levele Wesselényi Miklóshoz, Kol. 1848. márc. 27. 4 Mind a liberális, mind a radikális lap (Erdélyi Híradó, Ellenőr 1848. máj. 14.) rendkívüli mellékletként közölte az „egy született szász, de igazi honfi” levelét, amely pontokba foglalta ezeket az aggodalmakat. Eszerint Bécsben Ludwig von Rosenfeld, udvari tanácsos, Nagyszebenben a comes s a
