Századok – 1979
Közlemények - Ring Éva: Újabb adatok az 1797-re tervezett lengyel-magyar Habsburg-ellenes felkelés kérdéséhez 827/V
846 RING ÉVA felkelés olyan kedvező külpolitikai körülményeket teremt a jakobinus diktatúra számára, amelyek kihasználatlanul hagyása vétkes könnyelműség.70 E diplomaták szerepét az 1797-es felkelési tervezet megtárgyalásánál nem ismerjük, valószínű azonban, hogy ők nemcsak egyszerű politikai sakkhúzásnak tekintették a tervezetet, hanem egy kívánatos társadalmi változás eszközének,71 hasonlóan azokhoz a magyar patriótákhoz, akik feltehetőleg támogatták volna e rendkívüli vállalkozást. A Reformátorok Társaságának egy része, akik elkerülték a perbefogást, s akik a jakobinus per miatt nemhogy meghátráltak volna, de még inkább balra tolódtak, bizonyára éltek volna a Habsburg-ellenes megmozdulás lehetőségével. Minden kétséget kizáróan közéjük tartozott Berzeviczy Gergely, a „Majes tätprozess” szerzője, akinek neve többször fel is vetődött a felkelési tervezetekkel kapcsolatban. Berzeviczy 1796 augusztusában nagy utazást tett Lengyelországban, viszonylag hosszabb időt töltött Varsóban, bővebb információink azonban nincsenek ottani tartózkodásáról. H. Balázs Éva már Vadász Sándor felfedezésének közzétételekor feltételezte, hogy ennek az utazásnak politikai céljai voltak.72 Berzeviczy lengyel kapcsolatainak homályából mindössze egyetlen név bukkan elő, Ossolinskié,73 sajnos nem tudjuk, hogy azonos-e Adam Czartoryski jóbarátjával, a galíciai rendeket képviselő, ezekben az években Bécsben élő arisztokratával. Ha kiderülne, hogy Józef M. Ossolinskiről74 van szó, egyszeriben világossá válna, miért szerepel annyit Berzeviczy Gergely a lengyel emigráció elképzeléseiben, hiszen ez a galíciai mágnás rendszeresen érintkezett az Agencja Polska különbözöő képviselőivel, behatóan ismerte diplomáciai erőfeszítéseiket. lllésházy István grófról, s az 1796 decemberében kelt magyarországi felkelési tervezetben említett nemesi családok szerepéről még kevesebbet tudunk. Néhányan lényegében a következőt fejtette ki: a felkelés leköti Franciaország ellenségeinek erejét, s ha Franciaországnak nincs is szüksége erre a segítségre, akkor is meg kell látnia az embert a lengyelekben, akik ugyanazon érdekeket ugyanazon ellenséggel szemben védelmezik. Legalábbis erről tanúskodik a despoták reakciója és egész Európa közvéleménye . . . „Kevesebb vitát, de ágyúkat. Az ügynököknek csak egy szót kell kimondaniuk: általános háború, függetlenség és szabadság mindazoknak, akik ezt támogatják . . ” L. uo. 603. 70Uo. 447-448. 7’Elsősorban Parandier-re kell gondolnunk, aki még sokáig megőrizte befolyását a lengyel ügyekben. De nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy az itáliai köztársaságokat megteremtő Bonaparte tábornok, ha nem is jakobinus, de még nem Napóleon császár, és semmiképpen sem híve az ancien régime-nek. Ld. Albert Z. Manfred: Napóleon Bonaparte, Praha 1975. 125. H. Balázs Éva: Notes sur Fhistoire du bonapartisme en Hongrie. Nouvelles études hongroises, V. 4-5., 1969-1970. 189. „A következő években többször Lengyelországba utazik. Közvetlen célja, hogy folyami úton bort és más termékeket exportáljon, hogy megoldja súlyos kiviteli gondjait, melyek évtizedek óta aggasztják a szomszédos vidékek földbirtokosait és őt magát is. Ezek az utazások mégis nem csupán a tokaji bor új piacainak feltárására irányultak, mivel ő nemkevésbé érdeklődött az európai politikai események iránt. Néhányszor visszatér Bécsbe, de a lengyelországi kalandos utazás más tanulságokkal is gazdagítja. 1796 augusztusában eljut egészen Gdaiískig,és nagyon zavaros körülmények között egy hetet tölt el Varsóban.” 73H. Balázs Éva szíves közlése. 7 4 Józef Maksymilian Ossolinski közvetített 1794 tavaszán a Kosciuszko-felkelés vezetői és a bécsi udvar között. Vö. 25. jegyzettel. Életrajzát Id. Nowy Korbut, (Kraków 1972) V. 454.
