Századok – 1979
Tanulmányok - Kun Miklós: A baloldali szabadkőművesség mint ideológia és szervezeti keret a 19. század közepén 791/V
822 KUN MIKLÓS Nemcsak Szicíliában és Nápolyban tapasztalható egyébként, hogy a radikálisok irányította páholyok esetenként összemosódtak a konspirativ bakunyinista szervezetek helyi „családjával”, majd az „Internacionalista Szekció” néven ismert, ösztönös bérharcot, federalizmust és heves antiklerikalizmust hirdető közösségekkel.107 Úgy tűnik, hogy az angliai értelemben vett szakszervezetek vagy a Németországban évtizedes hagyományokra visszatekintő, a munkások politikai harcának bázisául is szolgáló szakegyletek hiányában, Itália több tartományában a baloldali páholyok szerepe egyes esetekben meghatározó volt a helyi szervezett munkásmozgalom kibontakozása szempontjából1 08 1O7Uo. 113. 1 0 8 Ju. M. Sztyeklov: Mihail Alekszandrovics Bakunyini.m. II. 312—353.;a Bakunyint körülvevő dél-itáliai környezet marxista definícióját 1: N. Ju. Kolpinaszkij: Gyejatyelnoszty F. Engelsa v gödi I. Internacionala, Moszkva, 1971, 136-137. 109Piszma Bakunyina к Celsio Ceretti in: Nasa, Sztrana, Isztoricseszkij szbornyik,, Szankt- Petyerburg, 1907. 21-22. 110 G. Cerrito: i.m. 97. Bakunyinnak, valamint néhány firenzei és dél-itáliai követőjének példája emellett arra vall, hogy e sajátos körülmények között a szabadkőművesség nem vált komoly akadállyá eszmei fejlődésük útján. A „baloldali” páholytagság az első stádiumban — az 1860-as esztendők közepén — nem zavarta túlzottan a szocialista nézetek kiérlelődését. Az 1860—1870-es évek fordulóján azonban az európai munkásmozgalom fellendülése Olaszországban is törvényszerűen maga után vonta a szabadkőművesség kritikáját. E kritika részét képezte annak a folyamatnak, amelynek során a munkásmozgalom elkülönült a polgári és kispolgári irányzatoktól. Itáliában ez viszonylag későn indult, és nem valósult meg következetesen. Az osztálybéke teóriáját bírálván ekkor írta Bakunyin az ismert garibaldista és szabadkőműves C. Ceréttinek: „Visszatérve az itáliai demokrácia (tervezett — K. M.) kongresszusának a gondolatára, meg kell mondanom önnek, hogy sohasem reméltem, s nem kívántam, hogy létrejöjjön a lehetetlen megbékülés és harmónia az összes vélemény között, a valóban haladó, magukat annak tartó vagy ilyen színekben tetszelgő személyiségek: a szabadkőművesek, Campanella, Stefanioni, Filoppanti és a többiek, valamint az őszinte szocialista forradalmárok között. — Az effajta megbékülés, ha valaha megvalósulhat, véleményem szerint a legnagyobb szerencsétlenség lenne, amely valaha is érné Itáliát, hiszen a logika azon törvénye szerint +1 — l=0.wl09 Honnan ered Bakunyin e felismerése? Mi késztette arra, hogy a szabadkőművességben a „burzsoázia internacionáléját” lássa? Abból kell kiindulnunk, hogy 1864-től, a „Société” megalapításának évétől kezdve, konspirativ akciói során az olasz kispolgári forradalmárokkal, a G. Mazzinit vagy G. Garibaldit követő republikánusokkal fokozatosan szembekerült. A páholyösszej öve teleken még vele együtt részt vevő liberális polgárság és kispolgárság ideológiájának számos megnyilatkozása elleni fellépésre is sor került. Először megkísérelte elméleti síkon felvenni a harcot a mérsékeltebb „testvérekkel”. Az e célt szolgáló, „A .szabadkőművesség katekizmust* c. vitairat a jelek szerint nem töltötte be a neki szánt szerepet.110 Ekkor fogott hozzá a páholyok megreformálásához, illetve új közösségek alapításához. Már nem kimondottan „mozgalmi” célok vezérelték: a „szociális reorganizáció” meggyorsítására szánt „Société” hálózathoz készítette elő a talajt. Mint G. Cerrito írja, türelmetlenebb volt, semhogy
