Századok – 1979
Tanulmányok - Kun Miklós: A baloldali szabadkőművesség mint ideológia és szervezeti keret a 19. század közepén 791/V
A BALOLDALI SZABADKŐMŰVESSÉG A 19. SZÁZAD KÖZEPÉN 799 Az országos méretű balratolódást kiváltó okok között a IX. Pius pápa 1864. december 8-i, még számos katolikus között is nagy visszatetszést kiváltó enciklikájára, a Quanta Curá-ra és a hírhedt „Syllabusra.”való reakciót, és az ennek következtében egyre jobban aktivizálódó antiklerikális csoportosulások kikristályosodását is meg kell említeni.25 Ezzel sem értek azonban nyugvópontra a szabadkőműves mozgalmon belüli, az ország politikai erőviszonyait esetenként befolyásoló eszmei és hatalmi viták.26 A kapitalizmus későbbi térhódítása miatt elmaradott, sajátos összetételű fiatal állam politikai történetében a baloldali szabadkőművesség a munkásmozgalom erőteljesebb kibontakozása előtt így egyes esetekben bázisául, országos szervezeti keretéül szolgálhatott az ellenzéki garibaldiánus és mazziniánus kispolgárságnak és értelmiségnek, helyenként a kétkezi dolgozóknak is. A baloldali szárny az 1860-as évek végéig azonban Itália egyetlen vidékén nem vált baloldali párttá, vagy a jobboldaltól teljesen független csoportosulássá. Ilyen aspektusból nézve az olasz társadalmi életben betöltött funkciója a munkásmozgalom megerősödésével párhuzamosan mind jelentéktelenebbé kellett hogy váljon. Páholy élet Firenzében az 1860-as évek közepén Az olasz szabadkőművesség két irányzatának konfrontációja a Bakunyint befogadó Toscanában is pontosan kimutatható. Az 1861-ben csak részben baloldali firenzei személyiségek által alapított „Concordia" páholy aktivistái az első időben jótékonysági akciók és kulturális rendezvények szervezésére igyekeztek redukálni a mozgalom tevékenységét. Szereplésüknek, ha nem is határozott, progresszív ideológiai szellemiségen nyugvó program része, de mégiscsak pozitív megnyilvánulása volt a helyi munkástársaságok számára folyósítandó pénzadományok gyűjtése. Egyes páholytagok a népiskolai rendszer bevezetését és a helyi Népbank létrehozását is szorgalmazták. Mindez azonban, éppen az ideológiai alapállás bizonytalansága miatt nem tekinthető többnek, mint filantróp akciónak. Maguk a „gyámolítottak”, a munkások pedig távol tartottak a szabadkőműves elittől.2 7 Az egyre mérsékeltebb „Concordia ” tevékenységének reakciójaként 1863-ban Firenzében megalakult — pontosabban az előbbi páholyokból félig-meddig kivált — az ,// Progresso Sociale" elnevezésű ellenzéki, állásait rövidesen Toscana más vidékeire is kiépítő közösség. Irányítói és aktivistái között ott találjuk dr. B. Odicini, N. Lo Savio, A. Martinati, G. Dolfi, F. Bideschini, Pulszky Ferenc, F. Dall’Ongaro, valamint a Firenzében és Pratóban is kiemelkedő szerepet játszó G. Mazzini nevét. Az itáliai radikális mozgalmak tanulmányozása szempontjából rendkívül érdekes összetételű, az akkori toscanai munkásegyesületek néhány vezetőjét is tömörítő páholy elöljáróinak névsora a Tanárky Gyula nevére kiállított megbízólevél alapján pontosan rekonstruálható.28 25A pápai „Quanta Cura” bullára és a „Syllabusra” való országos reakciót ismerteti: G. Candeloro: i.m. V. 312-315. 26G. Leti: Carboneria e massoneria nel Risorgimento italiano, Bologna, 1925, 359-368. 27Elio Conti: Le origini del socialismo a Firenze (1860-1880), Róma, 1950, 79.; a „Concordia’’-páholy történetéről 1: G. Valeggia: Storia della Loggia massonica fiorentina Concordia (1861-1911), Milano, 1911. c. elfogult szabadkőműves-nézőpontú munkát. 2 ’Országos Levéltár, Tanárky Gyula naplói, R-195.
