Századok – 1979
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: A rendi reformmozgalom Erdélyben 1790–1811 749/V
A RENDI REFORMMOZGALOM ERDÉLYBEN 783 világosait abszolutista koncepcióval szemben - ez az összkép. Ezeknek a javaslatoknak kellene mielőbb az országgyűlés elé kerülni, az 1790/9 1-i erősen konzervatív rendi alkotmányozás ellensúlyozására — de sokban erősítésére is. 5. Az 1810/1 1-i országgyűlés Olyan országgyűlés azonban, amely ezeket a munkálatokat megvitathatja, csak 1810-ben nyílik, s addigra a feltételek már alaposan megváltoztak. A ferenci reakció jó másfél évtizede, hol gyorsabban, hol lassabban, de erősödik, 1790/91. generációjának jórésze már halott (Wesselényi, Barcsai Ábrahám csakúgy, mint Pákei, a tanügyi munkálat feltételezett összeállítója), a nagy jozefinista kormányférfiak (Bánffy, Teleki Sámuel, a második vonalban Eszterházy János, Koszta) még megvannak, jozefinizmusukat sem adták fel, de kénytelen-kelletlen alkalmazkodnak az általános változásokhoz - és megöregedtek: Bánffy is túl van a hatvanon, Teleki hetvenéves, a többiek is hasonló korúak a nagy kormányzati garnitúrából. így aztán azt biztosítani lehetett, hogy az országgyűlés egyetlen hosszú munkaértekezlet legyen — de a frisseséget, koncentráltságot, vitakészséget már nem. Ráadásul a gyűlés a közigazgatási munkálatokat veszi előre, s aztán a törvénykezésieket, az úrbérivel már csak egy előkészítő bizottság foglalkozik, s a többi munkálatokból sem születnek törvénycikkek. S amiből születnek? A 97 törvényjavaslatból 40 közigazgatási vonatkozású. Törvény született a közigazgatás és bíráskodás elválasztásáról. Számos további javaslat érintette a közigazgatási szervezet ügyeit. A törvényhatóságok átrendezése kérdésében az országgyűlés még addig sem ment el, ameddig a rendszeres bizottság. Hunyad és Zaránd megyét nem egyesítette, a mégis egyesítendő törvényhatóságoknak pedig meghagyta a külön követküldési jogot; a bizottsági javaslat némi konzervatív módosításával (a járásonként! szolgabírák megtartásával) elfogadta a törvényhatósági tisztikar új struktúráját, a törvényjavaslatba bevéve a szászok nyilatkozatát arról, hogy ők meg vannak elégedve azzal a szabályozással, amit nemrég a királytól kaptak. Szabályoztad tisztújítás módját. Törvényt hozott arról, hogy a magukat kitüntető törvényhatósági tisztek mások előtt alkalmazandók* a kormányhatósági tisztségekre. Rendelkezett a törvényhatósági székházak és börtönök építéséről. Azt a rendszeres bizottság javaslatával szöges ellentétben iktatta törvénybe, hogy a törvényhatóságok csak a Gubernium törvényes rendelkezéseinek engedelmeskedjenek. A konzervativizmus jegyében hozott törvényt arról, hogy a szabad királyi városok beligazgatása jelen állapotában maradjon. Ugyanígy rendelkezett a külön igazgatású mezővárosokról is (külön rendezve a nemesi mezővárosok helyzetét). A területileg illetékes törvényhatóság alá rendelte viszont a szebeni és brassai görögöket, az alvinci és dévai bulgárokat és a gyulafehérvári zsidókat. A kormányhatóságok szabályozásai közül a Guberniumé csak a meglévő gyakorlat törvénybeiktatása volt; jellemző a rendek igényeinek csökkenésére, hogy míg 1790/91 -ben hallani se akartak elnöki rendeletekkel való igazgatásról, most a törvényjavaslat részletesen foglalkozott a gubernator elnöki irodájával is. Még feltűnőbb volt hátrálásuk az Erdélyi Kancellária kérdésében. Feladták azt a korábbi követelésüket, hogy a Kancellária tagjai a Gubernium tanácsosai közül kerüljenek ki. Ehelyett csak arra tartottak igényt, hogy a király erdélyi születésű, ott birtokos személyekből nevezze ki a Kancellária tisztviselőit, a Gubernium
