Századok – 1979
Folyóiratszemle - Bezimenszkij L. A.: A „keleti terv” alapgondolata céljai eredményei 740/IV
740 FOLYÓIRATS ZEMLE 24-én Ronald Campbell angol követ Edentől teljes felhatalmazást kapott arra, hogy minden eszközzel - az államcsínyt is beleértve - igyekezzen politikai változást előidézni Belgrádban. A diplomáciai iratok azt tanúsítják, hogy az angol diplomata - 36 órával a jugoszláv légierő tisztjeinek akciója előtt - valószínűtlennek tartotta, hogy katonai fordulatra kerülhetne sor; azzal érvelt, hogy Anglia nem tudna katonai segítséget nyújtani az új kormányzatnak. E felfogása miatt az államcsíny előkészületeiről szóló — a SOE-től származó - értesüléseket annyira nem vette komolyan, hogy azokról a Foreign Office-t nem is tájékoztatta. Az angol követséget a katonai puccs váratlanul érte. Az SOE, amely 1940 nyarán vált ki a British Secret Intelligence Service-bői (SIS), s jól kiépített hálózattal rendelkezett Jugoszláviában, szintén utasítást kapott, hogy szervezzen akciókat a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozás ellen. Az SOE a szerb politikai pártok, szervezetek, valamint az ellenzéki politikusok körében épített ki jó kapcsolatokat. (Pénzügyi támogatásban részesítette pl. a Szerb Paraszt Pártot és a Független Demokrata Pártot, valamint a Narodna Odbranát.) Összeköttetései révén megpróbált nyomást gyakorolni a Cvetkovic-kormányra, mozgósította a szerb közvéleményt, s megkísérelt kormányválságot kirobbantani. Mivel Pál herceget és a kormányt nem sikerült visszatartani az egyezményhez való csatlakozástól, maga is foglalkozni kezdett az államcsíny tervével. A szerző azonban kimutatja, hogy a SOE-nek nem voltak közvetlen Összeköttetései a hadsereg vezetőivel, tehát egy katonai puccs előkészítésében, szorgalmazásában nem játszhatott szerepet. Az SOE március 24-én egy polgári politikustól - akit pénzeltek - kapott először hírt a kormányellenes szervezkedésről. Stafford kutatásai megerősítik, hogy MacDonald kapitány, légügyi attasé kapcsolatban állt Bora Mirkovié tábornokkal, az államcsíny egyik spiritus rectorával, s március 26-án Simovic tábornok tájékoztatta őt a katonai hatalom átvétel előkészületeiről. Sikerült azonban kinyomoznia, hogy MacDonaldnél fontosabb szerepet játszott. T. G. Mapplebeck, az angol repülőgépgyártó vállalatok belgrádi megbízottja, aki 1923-óta élt a jugoszláv fővárosban. Ö azonban nem az SOE, hanem az eredeti titkosszolgálat (az Intelligence Service) ügynöke volt, s szoros kapcsolatot tartott fenn MirkoviŐcsal. Sőt azt is kiderítette, hogy Mirkovié 1940 tavasza óta rendszeresen átadta Mapplebecknek a jugoszláv vezérkar heti titkosszolgálati jelentéseit és a berlini jugoszláv követségtől származó katonai tárgyú feljegyzéseket. Az angolok később honorálták szolgálatait: nyugdíjat kapott az angol kormánytól. Valószínűleg igaz, hogy a légierő tisztjei, mielőtt döntő elhatározásra jutottak, Mapplebeck véleményét is kérték, aki természetesen nem beszélte le őket a cselekvésről. Stafford tehát maga is cáfolja azt az állítást, hogy az 1941. márciusi államcsínyt az SOE kezdeményezte, szervezte volna; s ő is úgy látja, hogy azt jugoszláv belső erők szervezték és hajtották végre, az angolok - elsősorban a „régi” titkosszolgálat révén — legfeljebb csak ösztönözték, bátorították az összeesküvő katonatiszteket. Slavic Review, 1977. 3. sz. 399-420. old. V. I. L. A. BEZIMENSZKIJ: A „KELETI TERV” ALAPGONDOLATA, CÉLJAI, EREDMÉNYEI A magyar nyelven megjelent munkáiból is jól ismert szerző ezen cikke a náci Németország keleti terveit mutatja be. Utal arra, hogy egy ideig csak közvetett források alapján rekonstruálhatták a történészek a tervek leghirhedtebb dokumentumát, a Generalplan Ost-ot, később azonban az USA Nemzeti Levéltárában rátaláltak annak eredeti, egyetlen példányára és Himmler, valamint munkatársai azzal kapcsolatos levelezésére. A hitleri Harmadik Birodalom katonai céljai a német imperializmus érdekeit szolgálták, állapítja meg a szerző, azokkal a polgári értékelésekkel polemizálva, amelyek szerint a náci Németország hódító politikája nem átgondolt tervekre épült, hanem a helyzet szülte improvizáció volt. Megállapítását nyugati szerzőktől vett értékelésekkel is alátámasztja, akik a marxista történészek kritikája nyomán, bőséges forrásanyagot felhasználva kimutatták az összefüggést a náci ideológia, Németország világuralmi tervei és az antikommunizmus között, amelyek együttesen és konzekvensen törekedtek a Szovjetunió felszámolására. A továbbiakban hivatkozik az első világháborús német tervekre, majd Hindenburg és Streseman politikai törekvéseire, Hitler „Mein Kampf ”4ára, valamint Rosenberg cso portjának tevékenységére, amelyek mind-mind a „Drang nach Osten” koncepciójából indultak ki, németesíteni akarták Európa keleti felét, s mint ilyenek a „Keleti terv” előzményeinek tekinthetők.
