Századok – 1979
Folyóiratszemle - Volkov V. K.: Törökország és Görögország külpolitikája a müncheni egyezmény időszakában 738/IV
738 FOLYÓIRATSZEMLE nem érzékelte a történelmi átalakulást, életmódja változatlan maradt. A következő réteg - a különböző társadalmi, politikai szervek tevékenysége hatására — felismerte a helyzetében bekövetkezett változást, s ez életmódjában is tükröződött. A harmadik csoportot a forradalmi események formálták át, aktívan és tudatosan törekedett élni az új helyzete által teremtett lehetőségekkel. Szűk, de nagy kisugárzású réteget jelentett az orosz törzsökös proletariátus, amelynek öntudatos, szervezett egyedei már 1917 előtt rendelkeztek a szocialista életmód bizonyos elemeivel. A döntő fordulatot az 1930-as évek hozták. A szocialista iparosítás, a mezőgazdaság kollektivizálása következtében uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. A párhuzamosan zajló kulturális forradalom is hozzájárult a szocialista életmód korábban kialakult elemeinek megszilárdulásához. Ekkor az integrativ, homogenizáló tendenciák domináltak. Csak a háború után, elsősorban nemzetiségpolitikai összefüggésben beszélhetünk a szovjet életformán belül, bizonyos régiók karakterisztikus elkülönüléséről. A cikkben nincs szó a Nagy Honvédő Háború életmód-formáló hatásáról. Az azóta eltelt három évtizeddel kapcsolatban a szocializmus vüágrendszerré válását, a fejlett szocialista társadalom építését emelik ki a szerzők, mint a szovjet szocialista életmód kiteljesítését biztosító objektív tényezőket. Ezek mellett a szocialista korszak története tradícióinak ápolása (jubileumok) is nagyban hozzájárul - tudatos tényezőként - a szovjet életmód fejlődéséhez. Voproszi Isztorii, 1.978. 5. sz. 3-14. L M. V. K. VOLKOV: TÖRÖKORSZÁG ÉS GÖRÖGORSZÁG KÜLPOLITIKÁJA A MÜNCHENI EGYEZMÉNY IDŐSZAKÁBAN Sokrétű, de helyenként a tanulmány egyenetlenségét eredményező forrásbázist - levéltári anyagokat, memoárokat, korábbi feldolgozásokat, egykorú sajtót — használt fel a szerző a téma kifejtése során. Abból indult ki, hogy egyre gazdagabb irodalma van a kérdés nemzetközi politikai összefüggéseinek, a nagyhatalmak helyzetére gyakorolt hatása mellett a kisállamok egy-egy csoportját érintő következményeit is számos munka taglalta, nem vizsgálták viszont a kutatók a török és görög külpolitika irányvonalának változásait „a csehszlovák krízis” függvényében. A két ország külpolitikájának szinkron vizsgálatát az teszi lehetővé, hogy az 19 30-as évek második felében nagymértékben összehangolták külpolitikai lépéseiket mind a vezető hatalmak irányában, mind a balkáni régióval kapcsolatos törekvéseik területén. Volkov utal a két ország viszonyának alakulására, amely az 1919-1922 közötti ellentétek elcsitulása után, az 1930-as semlegességi szerződéssel új irányt vett, s az együttműködés jellemzője, az 1934-ben kötött Balkán-egyezmény keretében is. Az egyeztetett külpolitika belső indítékai természetesen nem voltak azonosak. A török nemzeti burzsoázia is jobbra tartott, csak szavakban hirdette a Szovjetunióval való jószomszédi viszony szükségességét, az angol diplomácia kegyeit kereste, gazdasági kapcsolatokat épített ki Hitler Németországával. Görögországban viszont a monarchista jobboldal politikai túlsúlya dominált, fasizálódási tendenciáktól sem riadtak vissza. A belpolitikai feltételek különbözősége ellenére érdekeik közösségét hangsúlyozták, igyekeztek kihasználni a nagyhatalmak ellentéteit, a semleges magatartás látszatát keltették az Európát felkavaró diplomáciai bonyodalmak idején. A müncheni egyezményt közvetlenül megelőző időszakban az angol orientáció állt a két ország külpolitikájának előterében. Összefüggött ez az olasz részről megnyilvánuló fenyegetéssel is, de különösen a szorosok problémája, valamint a Balkán nemzetközi helyzetének alakulása tette szükségessé az angol befolyás tudomásulvételét. A két ország Balkán-politikáját közös bolgárellenességük hangolta össze. Tulajdonképpen Bulgária elszigetelése érdekében szorgalmazták a Balkán-egyezmény megkötését, amely Románia után Jugoszláviát is eltávolította Bulgária mellől. Hasonló indítékai voltak a tengelyhatalmakhoz való közeledésnek is. Ebben azonban döntő szerepet játszott Anglia megbékéltetési politikája, amely Abesszínia lerohanását is tudomásul vette, s erre ösztönözte a Balkán-egyezmény országait, amit azok meg is tettek. 1938 tavaszától, amikor nyilvánvalóvá váltak Németország törekvései - az Anschluss bekövet keztével a Szudéta-kérdés felvetése —, felerősödött a német orientáció, különösen Törökország részéről. A közel-keleti pozícióra rendkívül érzékeny angol diplomácia nem nézte tétlenül az irányvonal
