Századok – 1979
Folyóiratszemle - Czepulis-Rastenis R.: A lengyel királyság értelmiségének társadalmi helyzete és szerkezete az 1830-as és az 1863-as felkelés között 733/IV
FOLYÓIRATSZEMLE 733 Mivel az érdekelt felek közül Berlin igényeinek jogosságát egyik sem ismerte el, III. Frigyes a kérdés katonai eldöntésével próbálkozott, és két zászlóaljat küldött a város visszahódítására. A gazdag diplomáciai forrásanyagra támaszkodó precíz feldolgozás a szabadságharc mítoszát keltő s néhány mozzanat súlyát eltúlzó porosz történetírás állításaival szemben azt igyekszik bizonyítani, hogy a Landwehr valójában súlyos vereségeket szenvedett, a lakosság pedig a Lengyel Hercegségbe menekült előle. Az 1813 novemberében kezdődő tárgyalások idejére a városba bevonultak az orosz csapatok is, s így 1814 január-februárban „kettős hatalom” jött létre, melynek tarthatatlansága az időmúlásával egyre nyilvánvalóbbá vált. A nemzetközi erőviszonyok alakulása Poroszországnak kedvezett, mivel Ausztria nem nyilvánított véleményt, Anglia pedig ekkor már egyértelműen az 1806-os határok visszaállítása és Gdansk Poroszországhoz csatolása mellett foglalt állást. I. Sándor a koalíció megmentése érdekében lemondott Gdanskról, s döntését 1814. február 2-án hivatalosan is közölte a város szenátusával, amely azt kénytelenségbol elfogadta. Az így létrejött rendezést a bécsi kongresszus szentesítette. Gdansk szabad városi státusának megszüntetése s Poroszországhoz kapcsolása gazdasági és politikai szempontból egyaránt hanyatláshoz vezetett. A nagy német kikötővárosok konkurrenciája kereskedelmi jelentőségét radikálisan csökkentette, lokális szintre szűkítette, és fejlődését hosszú időre negatív irányban befolyásolta. Acta Poloniae Historica 1972. XXVI. 31-45. L E. Cs. Cs. R. CZEPULIS-RASTENIS: A LENGYEL KIRÁLYSÁG ÉRTELMISÉGÉNEK TÁRSADALMI HELYZETE ÉS SZERKEZETE AZ 1830-AS ÉS AZ 1863-AS FELKELÉS KÖZÖTT Czepulis-Rastenis történeti-szociológiai aspektusból közelítve vizsgálja a lengyel értelmiség helyzetét a címben jelzett időhatárok között. A közép-kelet-európai országok társadalmi-politikai fejlődésében fontos szerepet játszó réteg kialakulása és tevékenysége iránt — bár már korábban is születtek kiváló elemző munkák - elsősorban a II. világháborút követően élénkült meg az érdeklődés. Érvényes ez a megállapítás a lengyel, vagy a szovjet szerzőkre éppúgy, mint azokra a nyugat-európai történészekre, akik a problémakör vizsgálatakor hazájuk klasszikus társadalmi fejlődésétől sokban eltérő, speciális képződménnyel állnak szemben. A tanulmány szerzője azt tűzi ki feladatának, hogy a nagy összefoglaló munkákban szerinte méltánytalanul mellőzött, más országok hasonló szerepet játszó rétegével gyakran hibásan azonosított lengyel értelmiség kivételes karakterét megrajzolja. Megállapítja, hogy a szakirodalomban az értelmiség fogalmának kettős értelmezésével találkozhatunk. Az elnevezés tágabb értelemben a személyeknek arra a minden modern nemzet történetében fellelhető csoportjára utal, melynek a politikai, a kulturális élet vezető egyéniségei a tagjai. Vonatkozik másrészt a kizárólag értelmiségi munkából élő, tehetségük és képzettségük eredményeképpen a „nemzeti elit”-hez felemelkedett emberek csoportjára. Ebben az összefüggésben beszélhetünk az értelmiség fogalmának azon két jelentéséről, melyek nem zárják ki, de nem is fedik egymást. Mivel a közép-kelet-európai országokban az ún. „nemzeti elit” feladatait a második csoport vállalta magára, e funkcionális egybeesés az értelmiségnek mint foglalkozási-társadalmi rétegnek és mint nemzeti elitnek gyakori azonosításához, a két jelenség egybemosásához vezetett. A modern lengyel értelmiség kialakulásának a kapitalizálód ás lassú megindulásával, s a Varsói Hercegség 1807-es létrehozásával összefüggő kezdetei a 18—19. sz. fordulójára esnek. Az új államalakulat adminisztratív gépezetének kiépítéséhez, igazságügyi, oktatási és egészségügyi tevékenységének át-, ill. megszervezéséhez képzett szakemberekre volt szükség. A hamarosan nagy tekintélyre szert tevő réteg három forrásból: a földbirtokos nemesség, az elszegényedett nemesek és a polgárság köréből került ki. A paraszti és zsidó származású elemek ekkor még nem játszottak számottevő szerepet. A szerző éles cezúrát húz a közigazgatásban vezető pozíciót betöltő földbirtokos nemesség képviselői és a kevésbé tehetős nemesek, ill. polgárok között, mivel az előbbiek anyagi függetlenségük következtében munkájukat nem tekintették szigorú értelemben vett foglalkozásnak, míg az utóbbiak 10 Századok 1979/4
