Századok – 1979
Történeti irodalom - Bölöni Farkas Sándor: Journey in North-America 1831 (Ism.: Urbán Aladár) 716/IV
TÖRTÉNETI IRODALOM 717 tanára, Árpád Kadarkay is lefordította, jegyzetelte és bevezető tanulmánnyal látta el a hajdan nagy sikerű úti beszámolót. A kézikönyveiről és bibliográfiáiról ismert kiadó jóvoltából a könyv 1978 elején egyszerre jelent meg az amerikei és az angol könyvpiacon. Az új kiadás kétségtelenül nagyobb nyilvánosságot biztosít Bölöni Farkas munkájának. Kadarkay vállalkozásának jelentőségét elsősorban nem az adja, hogy a kötet - kiadója révén - gyakorlatilag eljut az egész angolul beszélő tudományos világhoz. Ennél sokkal fontosabb bevezető tanulmánya, amely imponáló elméleti felkészültséggel vizsgálja meg a Bölöni Farkast ért eszmei hatásokat és jelöli ki helyét a jacksoni Amerikáról szóló útirajzok között. Természetesen Kadarkay is ad hőséről tájékoztatást, bőven merítve a fennmaradt és publikált levelezésből, napló töredékből. (Idéz egyébként kéziratokat is a Román Tudományos Akadémia kolozsvári levéltárából.) Ez az életrajz nemcsak az egyéni életutat, a családi és társadalmi hátteret vázolja fel, hanem azt a szellemi légkört is igyekszik megismertetni az amerikai olvasóval, amely Bölöni Farkast körülvette. így szó esik a Kazinczyval (az amerikai Noah Webster „magyar megfelelőjével”) és Döbrenteivel való kapcsolatokról, a Wesselényivel folytatott barátságról, Bölöni Farkas irodalmi ambícióiról, az irodalom és költészet reformkori szerepéről, az erdélyi politikai, vallási és kulturális életről. Ezzel párhuzamosan tekinti át a bevezetés azt a hatást, amelyet Rousseau, Goethe, Thomas Paine, Mme Staél és Benjamin Constant gyakoroltak Farkas Sándorra. Az igényes bevezető tanulmány középpontjában az a párhuzam áll, amelyet Kadarkay Bölöni Farkas mondanivalója és a vele egyidejűleg az Egyesült Államokban járt Alexis de Tocqueville: La Démocratie en Amérique című kétkötetes munkájának (megjelent 1835-ben ill. 1840-ben) elemzései között von. Az összehasonlítás kiindulópontja Farkas romantikus történelemszemlélete, amely szakít a statikus világképpel, és a változást, a haladást igényli, így válik a politikai reformok sürgetőjévé. Kadarkay szerint a Pascal szellemi befolyása alatt álló Tocqueville és a Rousseau, Paine, Mme Stael és Constant nézetein nevelkedett Farkas közötti alapvető eltérés a klasszicista és romantikus világlátás és történelemszemlélet közötti különbségből fakad. Tocqueville arisztokratikusan állott szemben az egyén szabad érvényesülésével és a közvélemény növekvő szerepével, míg a demokrata Farkas szerint az egyéni érdek érvényesülése előmozdítja a közösség érdekeit is. A hazai feudális háttér tanulsága alapján Farkas vallotta, hogy az egyén személyes szabadsága és a gazdasági haladás egymást kiegészítő dinamikus kapcsolatban vannak. A két utazó alapvetően eltérő beállítottságából fakad, hogy amig Tocqueville elemzéseiben adottnak veszi a Függetlenségi Nyilatkozatot, az alkotmányt és a Bill of Rights létét, addig Bölöni Farkas komoly figyelmet szentel azok ismertetésének és értékelésének. (Mindez nem akadályozza meg abban, hogy az indián- és a négerkérdés kapcsán ne mutasson rá az elmélet és gyakorlat közötti különbségre.) Tocqueville az Egyesült Államokat olyan demokratikus társadalomnak minősítette, amelynek nincs demokratikus kormányzata, mert a közvélemény zsarnoksága kormányozza. Farkas - arousseau-i közakarat fogalmából kiindulva — fontosnak tartotta a közvéleményt, a polgárok tájékozottságát és a közügyekben való részvételét pedig alapvető követelménynek tekintette. Kadarkay a párhuzam során erőteljesen hangsúlyozza, hogy az egyén érvényesülése és az általános haladás közötti kapcsolat felismerése tette lehetővé — Tocqueville-el ellentétben — azt, hogy Farkas meglássa a jacksoni Amerika dinamikus ipari fejlődését, „a gőz és acél demokráciájának” felemelkedését. Nem akad fel a bérmunkások helyzetén, mert a bérmunkát a jobbágy munka elé helyezi, és mert az ipari és a kulturális fejlődést összeegyeztethetőnek tartja. A bevezető tanulmány végül kitér Tocqueville és Farkas ellentétes nézeteire a demokrácia és a militarizmus kapcsolatát illetően. Teszi mindezt - és az előzőeket - itt nem részletezhető további elméleti kitekintések és párhuzamok alkalmazásával, amit a szélesebb értelemben vett témakör gazdag amerikai irodalma nemcsak kínált, de meg is kívánt. Kadarkay ennek a követelménynek a terjedelem adta keretek között maradéktalanul eleget tett. Ha mégis némi hiányérzetünk támadt, az abból fakad, hogy szívesen láttuk volna a párhuzamok sorában Bölöni Farkas módszereinek és eszközeinek az összevetését azoknak a romantikus szerzőknek az útleírásaival, akiknek - mint pl. Chateaubriand-nak és Sterne-nek - a munkái megvoltak Farkas könyvtárában. (Erre a kínálkozó lehetőségre Gál István 1969-ben, a Magyar Könyvszemlében már felhívta a figyelmet.) A méreteiben is imponáló tanulmány (5-79. 1.) az amerikai politikai tudományok fogalomrendszerébe helyezve Bölöni Farkas megfigyeléseit és megállapításait, méltó helyet biztosít számára a jacksoni Amerika ismertetőinek népes csoportjában. Mivel pedig Farkas Sándor a feudális Erdélyből érkezett és nem a polgári forradalom tanulságait már ismerő Angliából vagy Franciaországból, az ebből 9 Századok 1979/4
