Századok – 1979
Folyóiratszemle - Lemke Heinz–Widera Bruno: Russisch-deutsche Beziehungen von der Kiever Rus’ bis Oktoberrevolution (Ism.: V. Molnár László) 713/IV
TÖRTÉNETI IRODALOM 715 a „Trud” c. közlönynek 280 kötetét. Mint ismeretes, a 18. sz. közepére Európa-szerte hasonlójellegű társaságok jöttek létre a gazdálkodás termelékenységének növelése céljából. (így Franciaországban 1761-ben). A pétervári „Társaság” fennállása alatt (1790-ig) a tagok, illetve kívülállók 243 pályaművet, tervezetet, javaslatot nyújtottak be a növénytermesztésről, állattartásról, a mezőgazdasági gépek előállításáról és alkalmazásáról. Donnert utalt rá, hogy a gazdálkodási ismeretek széleskörű terjesztésén túl a „Társaság” elsősorban a birtokosok jövedelmének, bevételeinek fokozását kívánta előmozdítani. Nem véletlen tehát, hogy orosz arisztokraták és német akadémikusok egy csoportja hozta létre, akik II. Katalin politikai elgondolásainak hűséges támaszai voltak. A 24 alapító tag között voltak: Grigorij és Vlagyimir Orlov grófok, Roman Voroncov, Alekszandr Vjazemszkij hercegek, Grigorij Tyeplov (II. Katalin államtitkára), I. Taubert, J. G. Lehmann, W. R. Pohlmann, F. Wolf, L. Euler, J. A. Euler és Jacob Stählin. A társaság által kiírt első pályadíjat 1766-ban Beáidé de l’Abbayl (1704-1771) francia közgazdász nyerte el, akinek elképzeléseit különösen Nyikita és Péter Panyin grófok, valamint Golicin herceg támogatták. A tervezet humánus célkitűzéseihez kétség nem férhet, s szerzője minden bizonnyal a jobbágyság embertelen szociális viszonyain igyekezett változtatni, de a feudális viszonyok gyökeres megváltoztatásának gondolata elsikkad fejtegetései között, annak ellenére, hogy javaslatának alapgondolata („Tulajdon és szabadság!”) a kapitalizmus csíráinak kialakulását vetítette elő a jobbágytartó Oroszországban. Beáidé pályamunkáján kívül Donnert ismertette még J. Christian Wöllner, E. J. von Meeks, J. A. Euler (Leonhard Euler fia) és Christian Valentin tervezeteinek főbb gondolatait, akik ugyancsak az 1760-as évek második felében nyújtották be dolgozataikat. Joachim Mai tanulmányában az Oroszországba irányuló német tőkeexportot tette vizsgálata tárgyává 1898-1907. között, közölve az évenkénti állami, vasútépítési hiteleket, amelyek folyósításában a National Bankon kívül a Disconto, a Mendelssohn, illetve más magánbankok is részt vettek. A szerző gondosan elkészített táblázatokkal szemlélteti a német banktőke és monopóliumok (Siemens, AEG, stb.) érdekeltségét az orosz bankéletben (pl. 1900-ban 219,3 millió rubel, vagy 1908-ban 4,5%-os kamat mellett 400 millió márka), a villamossági iparban, (pl. 1899-ben 25 797 000 rubel), a bánya-, acél és vegyi iparban. Ezek a nagyarányú német hitelek — állapítja meg J. Mai — valamit enyhítettek ugyan a cári Oroszország zilált pénzügyi viszonyain (főleg a japán-orosz háború után), de az első orosz forradalom (1905-1907) végül is érzékeny csapást jelentett a német tőkeexportra. Alapos cikket olvashatunk B. S. Itenbergtől ,,A forradalmi Oroszország és a német szociáldemokraták a 19. sz. második felében” címmel. A szerző azokat a cikkeket, írásokat elemezte, amelyek az emigráns orosz sajtó (így P. L. Lavrov: „Vpered! ” c. lapjának) hasábjain jelentek meg külföldön, de az oroszországi illegális terjesztés útján tájékoztatták az egyre erősödő orosz forradalmi szervezeteket a német munkásmozgalom időszerű eseményeiről, így az Általános Német Munkásegylet megalakulásáról, Ferdinand Lassalle ideológiai nézeteiről, az eisenachi és gothai kongresszusról, a „lassalleanusok” valamint az „eisenachiak” nézetkülönbségeiről, majd egyesülési kongresszusukról. A „Vpered!” cikket közölt (1875. ápr. 11-én) Lassalle 50. születésnapjáról, Bebel szabadonbocsátásáról, majd 1875. május 15-i beszédéről, amelyet a Bismarck-kormány politikája ellen intézett. Ezen kívül az orosz olvasók tudomást szerezhettek Bismarck „kivételes törvényeiről”, a német gazdasági viszonyokról. A „Vpered!” pontosan nyomon követte a német munkásmozgalom forradalmi harcának minden jelentős fázisát, s így a század végén több tucat cikket közölt a bernsteini revizionizmus jelentkezéséről, a „Levelek Berlinből” c. rovatban pedig a német szociáldemokrácia baloldali szárnyának állásfoglalását képviselte a főbb aktuálpolitikai kérdésekben (1895. ápr. 25. Bebel beszéde az egyre erősödő militarizmus ellen). I. I. Asztafjev az 1905-1911. közötti nemzetközi kapcsolatokat vizsgálta, s azok általános romlásának okaira próbált fényt deríteni diplomáciatörténeti áttekintésében. A szerző központi helyet szentelt az 1908-as boszniai válság, a bagdadi vasútvonal, a stratégiai fontosságú tengerszorosok és a perzsa piac kérdéseinek. A „második marokkói válság” idején tanúsított orosz diplomáciai magatartásról Heinz Lemke készített írást, bemutatva, hogy 1911 nyarán a cári Oroszország gyakorlatilag - az antant fennálló szövetségi rendszere ellenére - nem támogatta hatékonyan a tervezett francia lépést, s ezzel mintegy revansot vett a boszniai válság idején „határozatlan Franciaországon”. A tanulmánykötet zárófejezetét Sonja Striegnitz munkája alkotja, amely a német hadifoglyok közötti forradalmi baloldal kialakulásának folyamatát ábrázolja az októberi forradalom előtti időszakban. A szerző emlékeztet rá, hogy az I. világháború évei alatt 2,1-2,2 millió katona (köztük kb. 160-180 ezer német) került hadifogságba. Közülük - egy 1917. január 17-i jelentés szerint —
