Századok – 1979
Figyelő - Bona Gábor: Új legenda születik. (Kritikai észrevételek Nemeskürty István 1848-as könyvéről) 693/IV
FIGYELŐ 701 volt császári-királyi tisztek többségének szemében nem is volt több, mint az alkotmány védelmében folytatott önvédelmi harc. Persze, mint már többször említettük, voltak valóban forradalmárok is köztük. Az a mintegy száz volt császári-királyi tiszt, akikről Nemeskürty részletesebben is beszél — kevés kivételtől eltekintve — valóban ilyen volt. A teljességhez, az összkép kialakításához azonban az is hozzátartozik, hogy elmondjuk, ezek a tisztek az egésznek azonban csak kisebb hányadát tették ki. S még egy megjegyzést. Nemeskürtyhez hasonlóan mindeddig mi is csak a honvéd tisztikar azon részéről beszéltünk, amely 1848-ban aktív császári-királyi tisztként állt át a szabadságharc oldalára. Igaz, hogy ezek a honvéd hadsereg felsőbb katonai vezetésének meghatározó hányadát — mint említettük kb. 70%-át — jelentették, de az egész honvéd tisztikarnak csupán 10%-át tették ki. S e fennmaradó 90%-ban valóban tömegesen voltak forradalmárok, republikánusok. Sőt voltak olyan forradalmi demokraták, szocialisztikus eszméket vallók is, amilyenekről Nemeskürty is szól, de akiknek jelentőségét indokolatlanul el is túlozza. Mert vajon a nagy francia forradalom óta melyik európai polgári forradalomban nem voltak ilyenek? Kétségkívül a magyar 48-nak is voltak olyan politikai és katonai személyiségei, akiknek társadalmi nézetei a korabeli szocializmus, egy egyenl őségi társadalom felé tendáltak. De azért a kétségtelenül haladó, és a történelemben egyértelműen pozitív szerepet betöltő magyar forradalom és szabadságharc fő jellemzője mégsem a Petőfi és Táncsics képviselte társadalmi radikalizmus volt. Szóljunk most néhány szót az 1848/49-es honvéd hadsereg internacionalizmusáról is. Kétségtelen tény, amit Nemeskürty állít: ez a hadsereg legénységében és tisztikarában nemzetközi összetételű volt. Nemcsak azért, mert e seregben a magyarországi nemzetek és nemzetiségek többségének fiai — németek, szlovákok, kárpátukránok, sőt románok, szerbek és horvátok is tömegesen szolgáltak, de azért is, mert a honvédsereg tisztikarában Európa szinte minden nemzete képviseltette magát, s közismert, hogy lengyel, olasz és német légiók is harcoltak a magyar szabadságharc védelmében. Nem kívánunk elméleti fejtegetésekbe bocsátkozni arról, hogy internacionalizmus alatt ma egyértelműen a proletár nemzetköziséget értjük, noha a szónak tudományos értelemben sokkal kiterjedtebb fogalma, értelme van, hiszen létezik burzsoá internacionalizmus is — ne ijedjünk meg a szó használatától —, amelynek a polgári társadalmak kialakulása idején, és így 1848-ban is egyértelműen haladó jellege van, de osztálytartamától elvonatkoztatott internacionalizmus nem létezik. Ennek megmagyarázását vagy legalábbis utalását Nemeskürty könyvében azonban hiába keressük. így — és azzal, hogy a magyar 48-as eseményekben megnyilvánuló internacionalizmust a szerző egyértelműen azonosítja az 1917-es forradalom vagy a spanyol polgárháború ilyen jelenségeivel, valamint annak fényénél, hogy mértéktelenül eltúlozza a hadseregben valóban megnyilvánuló szocialisztikus törekvéseket — joggal juthat arra a következtetésre az olvasó, hogy a mai értelemben vett proletár internacionalizmusról van szó. Holott 1848/49-rŐl — minden haladó jellege mellett is — ezt állítani enyhén szólva túlzás. Tény viszont, hogy számos, a magyar hadseregben szolgáló külföldi származású tiszt, mint a polgári átalakulás és feudális abszolutizmus-ellenesség európai méretű gondolkodója, harcosa kötötte sorsát a magyar szabadságharc ügyéhez. Ilyen volt az aacheni születésű Peter Giron, a Rajna-vidék német forradalmának hőse, a bécsi felkelés részese, a magyar szabadságharcban a német légió parancsnoka, akit az aradi tizenhárom vértanúval egyidőben Pesten végeztek ki. Forradalmár és republikánus volt az osztrák Ludwig Hauk is, Bem seregének vezérkari alezredese, aki már a forradalmat 8 Századok 1979/4
