Századok – 1979
Tanulmányok - Lackó Miklós: A 100%. Ideológia; kultúra; irodalom. – Adalékok Lukács György publicisztikai működéséhez az 1920-as évek második felében 43/I
A 100%. IDEOLÓGIA, KULTÚRA, IRODALOM 61 látta”. Ez persze akkor is elégtelen és helytelen volt, de legalább a válságtudatot fejezte ki. Azóta azonban, a 100% véleménye szerint, Kassák is behódolt a hivatalos irodalomnak. „A forradalmi káosz átalakult a konszolidáció idilljévé, az örök változás hirdetése átalakult a polgári rend tájképszerű ábrázolásán át: annak tudomásulvételévé.” Már csak az ellenforradalmi kultúrkörök rugalmasságán múlik, hogy mikor és milyen mértékben fogadják be őt ebbe a hivatalos irodalomba. Mert „a plebejus vér is felfrissíti a megalvadt kék vért. Felfrissíti, de egybekeveredik vele, részévé válik”. Sőt, a 100% szerint Kassák még veszélyesebb, mint a többi „nyugatos” behódoló: megtartja szocialisztikus álarcát is, félrevezetve ezzel a munkásmozgalomhoz vonzódó munkásokat, értelmiségieket.63 Az elmondottak talán érzékeltették, hogy nem alaptalanul említettük: az idézett gondolatok mennyire nem újak, milyen ismerősen hangzanak; mily sok későbbi eredetűnek tartott kommunista értékelés és szempont — nemcsak Adyról, hanem Babitsról, a Nyugatból, s a modern irodalom irányzatairól - található meg már, legalábbis fontos elemeiben, ezeknek az éveknek az írásaiban. Ne vezessen félre bennünket a sok helyütt olvasható türelmetlen, radikális hang - halvány körvonalaiban már ekkor előttünk áll— noha egyelőre csak a múltra vonatkoztatva — a későbbi „plebejus irodalom” kommunista eszméje, amelyet azután a népfront-korszak formált ki szélesen, s alkalmazott a jelenre is. A 20-as évek második felének említett írásait azonban nem ez teszi igazán érdekessé számunkra. Hanem az a viszony, amelyet az alakuló plebejus-demokrata irodalom gondolata, s az irodalmi-művészi alkotások szűkkeblű — mert alapvetően egy politikai ideológiai igényeihez mért — megítélése között figyelhetünk meg. A problémát nem oldotta fel a közelmúlt irodalmát illetően Ady kezdődő normává emelkedése. Egy olyan módszerbeli megközelítés, amely az irodalom, a művészet társadalmi szerepét közvetlen ideológiai szerepével mérte, s a művészi és egy messianisztikus hittel vallott politikai igazság fogalmát hajlamos volt azonosnak vagy egymáshoz nagyon közelállónak tekinteni — még egy kevésbé szektás politikai ideológiát is szűkkeblűvé tehetett az irodalom, a művészet vonatkozásában. Ez a megállapítás nem utólagos, történelmietlen kritika, hanem egyszerű ténymegállapítás. Tudjuk: a politika-centrikus irodalomszemlélet túlhaladása azt követelte volna, hogy a kommunista mozgalom ugorja át saját árnyékát. Nem tagadható az sem, hogy a magyar irodalom erős ideológiai töltése, nagy szerepe az ideológiai-képzésben, elősegítette ennek a szemléletnek az érvényesülését. Elősegítette az ideológia-központúságot emellett az a körülmény is, hogy Magyarországon az irodalom és az újságírás igen szoros kapcsolatban állt egymással; némely író irodalmi, még inkább politikai publicisztikája sokszor nagyon is érthetően váltott ki politikai ellenérzést a baloldalon. Számon nem tartott Lukács-írások Az elmondottakból következik, hogy a iU0%o lapjai még egy érdekes témát rejtenek magukban: adalékokat Lukács György szellemi útjához. Ismeretes, hogy Lukács az 1930-as évek elején művészi realizmus-elméletének már jórészt a birtokában vetette be 6 3,,De tudjuk - végül Kassák sem tett egyebet, mint elődei. Kassák specifikuma csak az. hogy ő a forradalmi és forradalom utáni idők deklasszált rétegeinek hangulatát fejezte ki... A kassákizmus — mint irodalmi stílus - éppen úgy a múlthoz tartozik, mint Ady Endre, Móricz Zsigmond és az elmúlt nemzedék többi klasszikusa,, (Lukács György): Sarló és Kalapács Évkönyv 1926. 315.
