Századok – 1979

Tanulmányok - Gergely András: A fiumei vasút vitája az utolsó rendi országgyűlésen (Kísérlet a magyar politikai erőviszonyok átrendezésére az 1848-as forradalom előtt) 610/IV

VASÚTVITA AZ UTOLSÖRENDI ORSZÁGGYŰLÉSEN 639 szavaztatja le. Ezért „egyeztetőleg” lépett fel, fő célja nem Kossuth legyőzése volt, hanem annak elérése, hogy ellenfele maga álljon Javaslata mellé.9 9 Kossuth teljes politikai veresége tehát valószínűtlen volt. Naiv elgondolás Kemény Zsigmondé, aki szerint Kossuth csak bukása előérzetében, kényszerből nyúlt a forradalmi jelentőségű alkotmányjogi követelésekhez, csakhogy politikai vezérszerepét megőrizze. Tévesen állítja, hogy „soha semmi kérdésben nem vala a grófnak inkább igaza, mint a Vukovár—fiumeiben”.100 részint azért, mert 1848 előtt e kérdésben érdemi vita közöt­tük nem bontakozott ki, hiszen a nyilvánosság előtt Széchenyi 1848-ig nem kifogásolta sem a vukovári irányt, sem magát a vállalkozást. 1848-ban pedig lényegében másról volt szó, s nem a vasútról, s ezt — egykorú leveléből kitűnően — Kemény tudta a legjobban. Az európai politikai változások hírei — februárban Itáliából, március elejétől Franciaországból — a bemutatott tárgyalásokkal egyidejűén már foglalkoztatták a poli­tikusokat. Először február 25-én bukkan fel az az indítvány, hogy az európai események külpolitikai nyomását kihasználva, egész alkotmányos életünket illetően érdemi változtatá­sokat kell követelni.1011 Február 25-28 között egymást követik az ellenzéki tanácsko­zások. Némelyikén jelen van Széchenyi is. Érzi már az európai változások roppant horderejét, de még ekkor sem hagy fel eddigi politikai taktikájával. Még február végén írott leveleiben is szorgalmazza, hogy a közlekedési ügy segítségével a hozzá hasonló „reformerek” a most már „forradalmárnak” tekintett Kossuthot és Batthyányi háttérbe szorítsák. Ha a Javaslat megyei utasításként történő elfogadtatása nem is sikerül, legalább a vukovári vasút helyett a pestit adják utasításba!10 2 A polgári alkotmányos átalakulás követelésének kérdésében ingadozókat végül ennek lehetőségéről és szükségességéről a párizsi februári forradalom híre győzi meg. Március 2-án már csak egyedül Széchenyi ellenzi azt a nevezetes indítványt, amelyet március 3-án Kossuth teijeszt be, s egyhangúlag fogadnak el. Az erőviszonyok gyors változása folytán Széchenyi nemcsak Pozsonyban szigetelődött el. A centralista kör felismerte, hogy eddig követett politikájukat az európai változások időszerűtlenné tették. Március 7-én a Pesti Hírlap békejobbot nyújtott korábbi ellenfeleinek: „A magyar tör­vényhozás a parlamenti kormány követelése által bebizonyítá, hogy képes a körülmények magas álláspontjára felemelkedni, s nagyszerű hivatásának meg tud felelni, önálló, nem­zeti, felelős minisztérium nélkül a reform nálunk sem lehetséges . . . szorítsuk háttérbe a személyes ellenszenveket, mondjunk le aprólékos küzdelmeinkről, felejtsük el a csekély véleménykülönbségeket”.103 A Széchenyihez is szóló felhívást azonban a gróf nem szívlelte meg, ekkoriban - újabb fordulatot téve — ismét a bécsi kormánykörökkel keresett kapcsolatot, s ott ajánlotta fel szolgálatait, s csak közvetlenül a forradalom küszöbén jutott el az átalakulás lehetőségének és jelentőségének felismeréséhez.104 A néhány nap alatt végbement alkotmányos fordulat, a felelős kormányzat, az önálló államháztartás létrejötte feleslegessé tette a korábban is csak kény szerűségből "Szí — Kovács Lajos Pest 1848. febr. 21-22. Waldapfel Eszter: A forradalom és a szabadság­harc levelestára I. 76-80. 1 TMKemény Zsigmond: Történelmi és irodalmi tanulmányok Bp. 1907. L 331, 339. uő: Összes Müvei. XII. Bp. 1908. 117-121. ’ 0,SzIN 1848. febr. 25. VI. 733. 1 02 Szí - Jankovich Antal mosoni alispánhoz, Poszony 1848. febr. 26. SZIL III. 592-594. I03PH 1848. márc. 7. 1 0 4 Viszota CCXV - CCXX. 4*

Next

/
Oldalképek
Tartalom