Századok – 1979
Tanulmányok - Gergely András: A fiumei vasút vitája az utolsó rendi országgyűlésen (Kísérlet a magyar politikai erőviszonyok átrendezésére az 1848-as forradalom előtt) 610/IV
638 GERGELY ANDRÁS Végül jelentkezett a centralisták közül legnehezebben mozduló Kemény is. A biztosnak látszó többségről tudósította Széchenyit, s ő már — egyedül a beavatottak közül! — azt az éles elmére valló kérdést is felvetette: mi lesz, ha Kossuth, látva a vukovári javaslat bukását és Széchenyi győzelmét, az utóbbi mellé áll? Szerinte ,Д1у szövetség csak káros lehetne”, mert Kossuth a módosító indítványokkal bizonnyal többségre tesz szert, és a kezdeményezést e téren is magához ragadja, illetve a vukovári vasutat az egész rendszeren belül elfogadtatja. Egyelőre azonban — folytatja Kemény — Kossuth megmaradt az élesen kormányellenes politikai vonal mellett, s e téren többsége csak egyre nő. Éppen ez teszi lehetővé az ő eljárásuk sikerét! „Kossuth korlátlan hatalmát a közlekedési javaslaton kívül semmi kérdés nem ingathatja meg . .. most még ideje volna egy független pártot teremteni a diétán. A Javaslat jelszó lehet erre.”98 Kemény a sikerben is a kudarc lehetőségét meglátó politikai dialektikája különösen indokolttá teszi, hogy most, amikor akciójuk sikere bizonyosnak látszik, egy pillanatra megálljunk, s a később bekövetkező külpoltikai eseményekkel ne fedjük el a most megválaszolandó kérdést: valóban Kossuth visszaszorításával járt volna-e együtt leszavazása a választmányban, a megváltoztatott Pest megyei követ utasítás, esetleg az országgyűlésnek a Javaslat melletti állásfoglalása? Személyes presztízsvesztesége valóban elkerülhetetlen lett volna. Utaltunk azonban arra, hogy Kossuth bizonyos módosításokkal kész volt támogatni Széchenyi indítványát. Valószínű, hogy fenntartásaival együtt támogatta volna, ha az országgyűlésen napirendre kerül, és a többség is mellette foglal állást. Megvárta volna, amíg Bécsből akár a felelős kormányzati rendszer követelése miatt, akár az összeg nagysága miatt megérkezik az elutasítás (vagy kiderül, hogy hiába váiják a választ), s ekkor szétesett volna az az időleges többség, amely a Javaslat körül tömörült. Ekkor ismét más, napirenden levő kérdések körül bontakoznak ki a pártharcok, s Kossuth ismét magához ragadhatja a kezdeményezést. (Esetleg újra tárgyalhatják a kamatbiztosítás ügyét is!) A másik lehetőség, ha Kossuth nemcsak formálisan azonosul a Javaslattá, hanem - Eötvöshöz szinte hasonlóan — a realitásokhoz igazítja azt, beléillesztve akár a vukovári vasútirányt, akár a kamatbiztosítás rendszerét. Kossuth érdemi hattérbeszorítását tehát csak akkor érhették volna el, ha e politika kezdeményezői további fontos kérdésekben is engedményeket csikarnak ki Bécsből. Ilyen irányú kezdeményezéseik azonban tudomásunk szerint nem voltak, s Bécsből még a Javaslat elfogadását sem remélhették. (Bizonytalan, hogy Széchenyi — „misztifikáló” politikájához híven - nem kecsegtette-e a centralistákat ъ Javaslat kedvező bécsi fogadtatásával? ) Pusztán egyetlen személy háttérbeszorítása viszonzásaként Bécsnek érdemi engedményeket kellett volna nyújtania! Valójában, ha Bécsben kompromisszumra gondoltak — mint éppen az elkövetkező forradalmi napokban is —, stabilitása érdekében Kossuthtal és nem Kossuth nélkül kívánták azt megvalósítani. Széchenyi is számot vetett e politikai vetélkedés kockázatával. Helyesen és egyedül vette észre azt a veszélyt, hogy ha Kossuth történetesen minden erőfeszítésük ellenére mégis diadalmaskodik a közlekedési ügyben, akkor „Dictator lesz ”, vagyis politikai vezető szerepét senki és semmi nem vonhatja kétségbe többé. Érezte, hogy ha ő Kossuth indítványát, a vukovár-fiumei vasutat meg is tudja buktatni, Kossuth viszont Javaslatit 9 8 Kemény Zsigmond - Szí, Pest 1848. febr. 29. Budapesti Szemle 1919. 179-180. köt. 144-146.
