Századok – 1979
Tanulmányok - Gergely András: A fiumei vasút vitája az utolsó rendi országgyűlésen (Kísérlet a magyar politikai erőviszonyok átrendezésére az 1848-as forradalom előtt) 610/IV
VASÚTVITA AZ UTOLSÓ RENDI ORSZÁGGYŰLÉSEN 629 (E vasúttársaság igazgatóságának tagja Somssich Pál, helyt ártó tanácsos, baranyai követ, a konzervatívok vezérszónoka. A középponti — Bécs—Debrecen — vasút igazgatója Zichy Ferenc gróf, a Helytartótanács alelnöke.) Kossuth mégsem járt el helyesen, amikor túlságosan azonosult az üggyel. Nem arra gondolunk, hogy állást vállalt a vasúttársaságnál, hanem arra, hogy a sajtóban többször is érzelmileg elkötelezte magát e vasút mellett, nyíltan megmondta, hogy vágyai mennyire e kérdés körül összegeződnek. Személyében így sebezhetővé vált. Nem gondolt arra, hogy a politikusnak, ha ennyire azonosul az üggyel, árthat, ha a vállalkozás mégsem sikerül, vagy ha a vállalkozást megtámadják. A siker reménye mellett tehát a kudarc politikai következményeit is számításba kellett volna vennie. Kossuthot most több irányból is komoly veszély fenyegette. Ha megyéjében, Pestben megváltoztatják a vukovári vasutat pártfogoló utasítást, követi megbízatásáról vagy vasúttársasági érdekeltségéről kell lemondenia — presztízsveresége mindenképpen elkerülhetetlen. Ha a kerületi választmány ülésén szavazzák le, védekezésbe kényszerül az országgyűlésen egy olyan ügy mellett, melyben érzelmileg is, anyagilag is érdekelt. Végül, ha magán az országgyűlésen kerül kisebbségbe, vezéri szerepének bizonnyal vége szakad. A tét tehát nem volt csekély. A február 16-ra kitűzött választmányi ülés résztvevői között Széchenyi tíz hívét számolta össze, szerinte kilencen voltak Kossuth pártján, ketten — Hunkár Antal és a Bécsben időző Andrássy Gyula — bizonytalan pártállásúak voltak.60 Besorolása bizonnyal megfelelt a valóságnak, mert a nehéz helyzetbe került Kossuth egy formailag kifogásolható lépést tett: a délutáni választmányi ülést éppen megelőző alsó táblai ülésen indítványt tett, hogy a már titkos szavazással megválasztott vukovári választmányt az ügyben érdekelt Szerém és Verőce követeivel egészítsék ki. A gyűlés helybenhagyta az indítványt, Kossuth így a többség pártfogásának reményében nézhetett a választmányi tárgyalások elé.6 1 60SzGy 186/81. 61SZIN 1848. febr. 16. VI. 727. 62PH 1848. febr. 10, 11, 13, 15. 63Trefort Ágoston - Szí Pest 1848. febr. 20. Budapesti Szemle 1919. 179-180. köt. 126-127. SZÍN 1848. febr. 28. VI. 736. Időközben a sajtó megkezdte a Javaslat ismertetését. A sort a Pesti Hírlap nyitotta meg. Trefort . jelű cikkeiben valóban tárgyilagosan ismertette a Javaslattá, s csak az utolsó cikkben tért ki a vukovár—fiumei és a pest—fiumei vasút összehasonlítására. A Javaslat érveit még annyival tudta kibővíteni, hogy a pest—fiumei vasút hiányában Pestről minden kiviteli termék Trieszt felé venne irányt.62 (Figyelmen kívül hagyva, hogy a Duna összeköti Pestet Vukovárral.) Trefort hírlapi cikkeit összefoglalta az augsburgi Allgemeine Zeitung számára, s megjelentetéséhez Széchenyi segítségét igényelte. Széchenyi Wirkner kancelláriai titkárt kérte meg, hogy tegye lehetővé a megjelentetést a kormányzsoldban álló lapban.63 A támadással már felérő későbbi cikkek, melyeket ugyancsak Trefort írt, február végén jelentek meg. A vezércikkek a vukovári vasút elleni érveket ismételgették. Elsősorban a központosítás szükségességét hangsúlyozták, de elmondták azt is, ha nem lesz országos pénztár, szerintük megbukik a kamatgarancia is! Trefort azt bizonygatta, hogy a vukovári társaság emlékiratának pénzügyi ajánlata „kivihetetlen”, mert a külföldi tőke nem nélkülözhető, továbbá „rossz következményű”, mert a takarék pénzt árak megbuknának, ha itthon mindenki biztos öt százalékos, de esetleg többet hozó papírokat
