Századok – 1979
Tanulmányok - Gergely András: A fiumei vasút vitája az utolsó rendi országgyűlésen (Kísérlet a magyar politikai erőviszonyok átrendezésére az 1848-as forradalom előtt) 610/IV
VASÜTVITA AZ UTOLSÓ RENDI ORSZÁGGYŰLÉSEN 623 támadnak, s reájuk nézve teszem a kamatbiztosítás elve kimondatik”. E veszélyeket csak úgy lehet elkerülni, ha azonnal fellép, és rokonszenvet keltve az egész tervezetet azonnal elfogadtatja. A követeket kötelező utasításoktól ne tartson: „ha a világ minden aranyszájú Sz[ent] Jánosai a Vuko vár-Fiumei vasutat a Buda-Fiumei ellen pártolnák, ne félj, parasztos szónoklatunkkal úgy levetjük, hogy felelni sem tudnak, s így a többi kérdéseknél is. — Te vagy kormányunknak első felelős tisztviselője, a példa meg fogja mutatni teóriám helyességét, azaz a hatalmat, mellyel hazánkban a kormány bírhat, ha az alkotmányosság elveit elfogadja, e nemzetet önjavára akarja vezetni. De mint mondtam, fel kell lépned terveddel. Nem veszed talán indiszkréciónak, hogy mi a Pfesti] Hírlapban erre felszólítunk.”3 2^a Eötvösék Széchenyinek sugallóit politikai taktikája egyértelmű: közlekedésügyi javaslatukat el kell fogadtatni, s ez a döntés magával hozza a miniszteri felelősség részleges bevezetését, illetve kisebbségbe szorítja a pillanatnyilag sérelmi taktikát követő és a vukovár— fiumei vasutat pártfogoló Kossuthot. Mivel e vasút kamatbiztosításának tárgyalása napokon belül megkezdődhet, Széchenyinek azonnal cselekednie kell (nem válthat levelet a Bécsben tevékenykedő kancellárral sem)! A részleges kérdés, a vukovár-fiumei vasút elsőrangú politikai kérdéssé emelkedett: elutasítása a Kossuth vezette országgyűlési többség megingatásával látszott egyenértékűnek. Halasszuk későbbre annak megválaszolását, hogy a centralisták saját szempontjukból helyesen választották-e meg a terepet, helytálló-e politikai taktikájuk logikája, s főként, hogy az erőviszonyok lehetővé teszik-e realizálását? Azonnali magyarázatot igényel viszont, hogy miért törekedtek az országgyűlési többség megingatására és Kossuth háttérbe szorítására? Ennek részletes megválaszolása nagyon messzire vezetne a fiumei vasúttól. Tény, hogy a távolban maradtak — Eötvös nem ment el a felső táblára, a többiek sem igyekeztek követi megbízást szerezni, holott erre a városokban szert tehettek volna — és Pestről figyelték, bizonyos fokú tanácstalansággal, az eseményeket. A legfontosabbnak a városi kérdés elintézését tartották, s ebben nem is különbözött elképzelésük a Kossuth vezette liberális országgyűlési ellenzéktől.33 Az adminisztrátori sérelem felvetését és Apponyi megbuktatásának kísérletét viszont némi aggodalommal szemlélték, mert a kormány megbuktatása szerintük a birodalom válságát idézhetné elő, s ezt a feszült külpolitikai helyzetben el akarták kerülni. Jobb híján ezért a kormány és az ellenzék kiegyenlítését, kompromisszumát óhajtották. E lehetőség megvalósításának szerintük előfeltétele volt Kossuth országgyűlési háttérbe szorítása. A „túlzások” elkerülésének régi vágya a centralistáknál most, a közlekedési koncepció felvetésekor, még saját súlyuk növelésének óhajával is társult: az új országgyűlési centrumnak a távolból ők lehettek — a Pesti Hírlap és személyes kapcsolataik révén - szellemi irányítói. Ha sikerük lesz: a részleges felelős kormányzás tisztségviselőit ők adták volna, sőt a megteremtett magyarországi politikai stabilitás fenntartóiként a birodalom külpolitikájába is beleszólhattak.34 32/aEötvös 168. 33 Eötvös József - Szí Pest 1848. jan. 2. Uo. 34Eötvös 183., 187. A centralisták politikai súlyának viszonylagos csekélysége és tagadhatatlanul köztes helyzete (legalábbis államjogilag mérsékeltebb elképzeléseik) Széchenyivel rokonították őket. A gróf ugyancsak a pártok között, saját kifejezésével „két szék közt a pad alatt” 3*
