Századok – 1979
Tanulmányok - Lackó Miklós: A 100%. Ideológia; kultúra; irodalom. – Adalékok Lukács György publicisztikai működéséhez az 1920-as évek második felében 43/I
A 100%, IDEOLÓGIA, KULTÚRA, IRODALOM 57 cia messzemenően elhelyezkedésre képtelen, deklasszálódásra ítélt volt a történelmi osztályok állami, társadalmi, tudományos, akadémiai stb. monopolizmusa miatt. Innen az esztétikai » forradalom « ”.4 9 De a valóságos forradalmak után gyökeresen megváltoztak a körülmények: már „a kapitalisták fiatalabb, forradalmibb nemzedéke sem lázadozik a fennálló rendszer ellen”. A polgári intelligencia — írta a 100% —, mely belekóstolt a forradalmakba, s azok bukása után gazdasági-társadalmi hátterét még jobban elbeszítette, vagy nacionalista lesz, vagy az elmúltat idealizálja, „azt a korszakot, amely ellen fiatal korában (ha csak irodalmilag is) harcolt volt”. Az intelligencia „baloldali” része — folytatta — az utóbbi utat választotta, nosztalgikus vággyal fordul a régi időkhöz, Je egészen a turfhiénákig és hírhedt kártyahősökig. Ezeknek a Szemere Miklósoknak és Péchy Andoroknak melankolikus glóriával övezett arcképeiben gyönyörködhetünk az egykor radikális irodalom részéről”.50 49 Németh Lajos: A nagy múlt - a kis jelen tükrében. 181. 50Uo. 51 Barna Károly: Parasztregények III.: Móricz Zsigmond. 100%. I. évf. 7. sz. 243-245. - Itt kell megemlítenünk, hogy Tamás Aladár visszatekintő tanulmányában ezt a cikket feltételesen Lukács Györgynek tulajdonítja (A 100%. A KMP legális folyóirata 1927-1930.55). A szövegelemzés nem támasztja alá ezt a feltételezést. A cikk hangvétele és stílusa teljesen elüt a Lukácsétól. 5 2(Lukács György): Kispolgárok az ellenforradalomról. 401. Persze nemcsak Krúdy Gyula írásait illete a 100%) ilyen végletes kritikával. A 20-as évek Móricz Zsigmondját hasonlóan közelítette meg. Eszerint Móricz a húszas években az irodalom „nagyatádija” lett. Régen a paraszt szemével nézte a dzsentrit, ma a dzsentri szemével nézi a parasztot. Vagy pedig a múltba menekül írásaival, olyan veszélytelen területre, amely az ellenforradalom urait nem bántja, nem érinti.51 A 700%-nak ezzel a kritikájával szinte egyidőben Lukács György személyesen is írt az Uj Márciuson Móricz Zsigmondról — árnyaltabb, de nem kevésbé végletes formában. Móricz — fejtegette Lukács - „művészileg ma is toronymagasan áll a mai Magyarország összes írói felett”, de a múlthoz képest súlyosan visszaesett. Bizonyítják ezt újabb írásai. A Kivilágos kivirradtig eszerint arról az „elavult” társadalmi problémáról szól, hogy a dzsentri nem tud a modern viszonyokhoz alkalmazkodni, ezért parazita lesz, s a „történelmi Magyarország” képviselői közé furakodó zsidóra is kudarc vár; e rétegek társadalmi összeolvadása lehetetlen. A Tündér kert-ben Lukács szerint Móricz „történelmi köntösben, Bethlen Gábor maszkjában Jászi Oszkárt és a keleti Svájcot idealizálja”. A Légy jó mindhalálig-ban pedig „nagyon éles, nagyon művészi megfigyelések után egy elvont és lapos krisztiánizmusban lyukad ki” — csak a társadalmi kilátástalanság meglátásáig jut el.5 2 A legélesebb vádak azonban természetesen a „kettészakadt irodalom” körüli vitákba bonyolódó Babitsot érték. Babits, a 100%) szerint, mint láttuk, mindig is a „tradíciók embere” volt — most éppen ez a beállítottsága teszi őt alkalmassá arra, hogy első számú egyengetője legyen az ellenforradalmi konzervativizmus és a régi irodalmi forradalom képviselői között alakuló új szövetségnek. Ez a törekvés húzódik meg az 1927-ben föllendült Ady-viták mögött; Babits fő bűne — mondja a 100%> — az, hogy Ady „esztétizálásával” ő szállítja az irodalmi és ideológiai érveket ehhez a most már nyíltan is meghirdetettt szövetséghez. így folytatódik a régi kompromisszumos vonal — Babits a ma Gyulai Pálja, ő ugyanazt teszi Adyval, amit Gyulai Petőfivel, Petőfi politikai költészetével tett. S
