Századok – 1979
Tanulmányok - Gergely András: A fiumei vasút vitája az utolsó rendi országgyűlésen (Kísérlet a magyar politikai erőviszonyok átrendezésére az 1848-as forradalom előtt) 610/IV
VASÚTVITA AZ UTOLSÓ RENDI ORSZÁGGYŰLÉSEN 621 fogolta. Igaz viszont, hogy a választmányi munkát felülbíráló megyegyűlés „lehetetlennek” nyilatkoztatta az állami vasútépítést, s a követeket „egyedül” a kamatbiztosítás elérésére utasította, de a módosítással feltehetőleg csak a realitásokhoz kívántak igazodni.28 A Pest megyei utasítás tehát magántársaságok vasútépítésére gondolt, de a Javaslatban indítványozott állami építéssel analóg módon valamennyi vasútvonal engedélyezését az országgyűléstől tette függővé. Az említett követutasítás a pénzügyek és a közigazgatás egész területén a felelős kormányzati rendszerre való áttérést tűzte ki végcélként, „mind az által, ha az ország finantiájának egész rendezése a jelen országgyűlésen el nem érethetik is, oly sürgetők hazánknak némely közszükségei, hogy azokat elláttatlanul hagyni még ez esetben sem kellene, és ennél fogva egy országos pénztár felállítását javasoljuk”.29 A pénztár nagyobb részét közvetett adókból, kisebb részét a közteherviselés alapján kivetendő hadi adóhoz csatolt pótadóból kívánták előteremteni. Ami a Széchenyi által javasolt százmilliós összeg nagyságát illeti, a követutasítás konkrétan meg nem jelölt adóösszege bizonyosan kevesebb, mint a százmillió törlesztéséhez szükséges évi öt-hat millió forint, de a százmilliós kölcsön eszméje is felbukkant már az 1840-es évek elején. Széchenyi kétgarasos tervének (1844) kölcsönösszege is ekörül jár, konkrétan a közlekedésfqlesztést illetően Kossuth 1846-ban ugyancsak tíz éven keresztül beruházandó évi tízmilliós összegre becsülte az elihez szükséges költségeket.30 A részleges felelős kormányzás elvének a Jűim/úrban a közlekedésügyekre korlátozott megfogalmazása sem új. Az 1843-44. évi országgyűlésen több kérdés megoldásához kapcsoltan felbukkant az a gondolat, hogy az újonnan rendezendő országos ügyek intézését ne a létező kormány szervekre, hanem a diéta által választandó, annak felelős személyre bízza a törvényhozás. Széchenyi a király által kinevezett s az országgyűlésnek felelős pénzkezelőt javasol, s ez a megoldás formailag közelebb áll az Európában szokásos alkotmányos megoldáshoz, de elfogadása esetén kettős (a közlekedési ügyekben alkotmányos, a többi ágban abszolutisztikus) végrehajtási-közigazgatási apparátus keletkezett volna — avagy Széchenyi Javaslata kimondatlanul a teljes felelős kormányzatra épül. Az 1847-es pest megyei követutasítás szerint e pénztár kezelőjét, felelősség terhe mellett, az országgyűlés válassza. így a közlekedési igazgatást mintegy kiragadja az uralkodó kezéből, s formailag „rendi” üggyé teszi, s így jogilag ellentmondásmentesebben illeszti a fennálló államgépezetbe. (Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a felelős kormányrendszer igényét elvileg már leszögező követutasítás 1847 közepén, egyeztető tárgyalásokkal, a Javaslat pedig kevesek munkájával, 1848 elején készült!) Egy 1848 márciusában, már a sajtószabadság kivívása után megjelent, feltehetően Kossuth környezetéből kikerült szerzőjű röpirat éppen a felelős kormányzati rendszer bevezetésének forradalom előtti lehetetlenségére hivatkozva tartotta a Javaslatot „A pecsovicsok utolsó fortélyának”. Az ismeretlen szerző szerint ugyanis a Javaslat fő célja a 2 8 KLÓM XI. 185., 195-196. A követutasító választmánynak többek közt tagja volt Kossuth és Eötvös is. 29KLÖM XI. 177. 30 Kossuth Lajos (a továbbiakban: KL): Mérleg. Hetilap (a továbbiakban: Hl) 1846. febr. 20. A Javaslat konkrét megoldásainak előzményeire Varga János hívta fel figyelmemet lektori jelentésében, melyért ezúton mondok köszönetét. 3 Századok 1979/4
