Századok – 1979
Tanulmányok - Kosáry Domokos: A művészetek (irodalom, zene, képzőművészet) történeti diszciplínái és a művelődéstörténet 591/IV
A MŰVÉSZETEK TÖRTÉNETI DISZCIPLÍNÁI 603 miként alakult a történelem. A referátum végkövetkeztetésül azt javasolta, hogy egyelőre periodizálás helyett az emlékek olyan „kisebb egységeiből” kell kiindulni, mint az irányzatok, helyi iskolák, egy-egy nemzedékkel, társadalmi csoporttal jelentkező alkotások, műfajok stb. S a nagy korszakok központját ott kell majd keresni, ahol a kisebb egységek fejlődésének „virágkorai” egymással leginkább egybeesnek. Ebből persze az következett volna, hogy „egyelőre” nem lehet az új szintézis tervét sem elkészíteni. Holott Fülep Lajos már az első összefoglalás I. kötetének (1956) élén, reálisan megállapította,25 hogy bár nincs olyan periodizáció, amely „a történeti és stílusi korszakolásnak eleget tegyen”, hiszen például a reneszánsz és a barokk esetében „az egyik stílus átnyúlik a másik korába”, lényegében véve mégis lehet nagy stíluskorszakokról beszélni. Amiből máris két tanulság következik. Az egyik az, hogy egy-egy korszakot a főbb, a domináns jellemzők alapján körvonalazhatunk akkor is, ha azok korántsem kizárólagosak. A másik pedig az, hogy ahol a történeti és a stílusi korszakolás elve ellentmondásba jut, ott történeti munkában a történeti elvnek kell elsőbbséget adni. Sietünk hozzátenni, hogy az új művészettörténet előmunkálatai mindennek ellenére megnyugtatóan folytatódtak. Németh Lajos igen reálisan tekintett újra végig a korszakolás stílustörténeti, szellemtörténeti, eszmetörténeti stb. koncepcióinak történetét,2 6 majd pedig ténylegesen történeti korszakolás alapján napvilágot láttak az első operatív tanulmányok, így a sokat vitatott barokk művészetről,2 7 valamint a felvilágosodás korának művészetéről és az ebben fontos szerepet játszó, de korántsem kizárólagos klasszicizmusról.2 8 25Fülep Lajos: A magyarországi művészet története. In: Művészet és világnézet. Cikkek, tanulmányok, 1920-1970. Bp. 1976. 465-469. 26Németh L., i. m. (A művészettörténeti korszakfogalom 1973.) 2 7Garas Klára: К magyarországi barokk művészet. Művészettörténeti Értesítő 1977. 273-280. Zádor Anna: A felvilágosodás korának művészete. Uo. 281-291. 29Klaniczay T., i. m. (Az irodalomtörténeti szintézis) 44. 30Klaniczay T., A művészeti stílusok helye a marxista kutatásban. In: Marxizmus és irodalomtudomány. Bp. 1964. E vitákból külön szeretnénk kiemelni a stílusok történeti szerepéről kifejtett véleményeket. Klaniczay Tibor szerint „az alapnak elsősorban azok a változásai idézik elő a kulturális felépítmény gyökeres átalakulását, amelyek vagy egy új osztályt juttatnak az ideológia, a kultúra, a művészet fejlődésében döntő szerephez, vagy pedig egy ilyen szerepet betöltő osztály pozíciójában, osztályérdekében s ezzel szemléletében, életmódjában idéznek elő alapvető fordulatot.”29 Eszerint tehát természetesnek látszik, hogy „a művészeti és irodalmi kor stílusokkal egybeeső korszakok” szerint periodizáljunk. Minden stílus „a formai elemek sajátos rendszere, mely egy meghatározott művészi látásmódnak a függvénye”. Vannak nagy korstílusok (mint a reneszánsz vagy a barokk), azután ezeken belül fázisok, stílusváltozatok (mint a rokokó), végül pedig, még alsóbb fokon, olyan stílusirányzatok vagy áramlatok, amelyek csak egy-két művészeti ágban jelentkeznek. Klaniczay is látja, hogy stílusváltozások idején az új korszak mondanivalójának és stílusának, valamint az elmúló kor tartalmi és formai elemeiben bonyolult, diszharmonikus együttélése következik be, vagyis, hogy egyidejűleg több stílus jelenlétével is számolhatunk. S úgy látja, hogy ily esetben „biztos iránytűként csak az új stílus, illetve az általa reprezentált új korszak osztályháttere tekinthető”30 Amiből nézetünk szerint megint csak az következik, hogy az újat kell dominánsnak tekintenünk, ha már valóban kibonta
