Századok – 1979
Tanulmányok - Kosáry Domokos: A művészetek (irodalom, zene, képzőművészet) történeti diszciplínái és a művelődéstörténet 591/IV
A MŰVÉSZETEK TÖRTÉNETI DISZCIPLÍNÁI 601 valóban érdekes és gazdag román csoportjával, a román építőművészet reprezentatív alkotásaként, a két világháború közti időszakban nagy igyekezettel főként C. Petranu foglalkozott, indokolt méltánylás, de ugyanakkor sajátos, nemzeti fajelmélet-féle kíséretében.1 9 Szerinte ugyanis az ilyen típusú egyházi faépítkezés a román népnek s nemzetnek mintegy vele született és kizárólagos sajátja, s ezért másutt (Szlovákiában, a Kárpátalján stb.) is csak román hatásra, illetve amiatt jelentkezhetett, hogy ott is eredetileg románok éltek, akiknek utódai nyelvi beolvadásuk után is megőrizték ezt az öröklött tulajdonságukat. Erdély művészettörténetének más, jeles ismerői viszont, Biró Józseffel élükön, rámutattak, hogy az egyházi faépítkezés nem egyetlen etnikum vagy vallás sajátja volt.20 Fában gazdag tájakon hagyományosan, a középkor óta mindenfelé voltak fatemplomok. S mindenütt főleg a helyi közösségek anyagi ereje, társadalmi és technikai szintje és ehhez fűződő hagyományvilága szabta meg, hogy melyik, hol, meddig épített fatemplomot, és mikor tért át a maradandóbb, de drágább tégla- vagy kőépítkezésre, mely utóbbi esetben helyenként nemegyszer másnak adta el a régi fatemplomot, esetleg több napi járóföldre is. Voltak katolikus, utóbb protestáns, valamint görögkeleti fatemplomok a Dunántúlon, Pest közelében, s a legtovább persze a régi ország északi, keleti és délkeleti peremvidékén, magyarok, szlovákok, kárpátukránok, románok között, többféle sajátos, érdekes változatban, de mindenütt középkori, gótikus alapminták örököseiként. Biró József tragikus módon, a fasizmus áldozataként vesztette életét. Legalább eredményeit próbáljuk meg utólag el nem veszíteni. 4 Periodizáció és stílusok Problémáink közül nem a periodizálásé a legfontosabb. De mivel gyakorlati okokból elsőnek ez merült fel, midőn tudományágaink sorra új szintézisek megírására kezdtek készülődni, a különböző periodizációs viták adtak alkalmat arra, hogy egyebek között az összekapcsolás lehetőségének kérdései is felvetődjenek. A sort az irodalomtörténészek kezdték el, akik közül e kérdésekkel, főleg a korhatározó stílusokéval, a legátgondoltabbán akkor Klaniczay Tibor foglalkozott.21 Azt a problémát, hogy a különböző korstílusok olykor, a találkozáskor, egy darabig egymással párhuzamosan, egyszerre érvényesülnek, az új hatkötetes irodalomtörténeti kézikönyv, mint ismeretes, ölelkező periódusok alkalmazásával igyekeztt megoldani. Vagyis az előző periódust 50—80 évvel később zárta le, mint ahogy, ismét visszalépve, elkezdte a következőt. E megoldás előnye volt, hogy lehetővé tette egy-egy stílus pályafutásának folyamatos, összefüggő vizsgálatát. Hátránya volt viszont, hogy szétvágta a stilárisan különnemű, de időben egyszerre felbukkanó jelenségek együttesét. Ezt követte 1965-ben a történészek vitája,2 2 amelynek alapreferátuma lényegében '9 Coriolan Petranu: Die Kunstdenkmäler der Siebenbürger Rumänen im Lichte der bisherigen Forschung. Cluj, 1927; és uő, Ars Tran si Ivan iae. Etudes d ’historie de l’art transylvaTti. Sibiu, 1944, 2 Biró József: Magyar művészet és erdélyi művészet. Cluj, 1935. Erdélyi Tudományos Füzetek 80. Heléne Balogh: Les édifices de bois dans l ’architecture religieuse hongroise. Bp. 1941. 2'Klaniczay Tibor: Az irodalomtörténeti szintézis néhány kérdése. In: Marxizmus és irodalomtudomány. Bp. 1964. 2 2 Vita a feudális kori magyar történelem periodizációjáról. Bp. 1968.
