Századok – 1979
Folyóiratszemle - Zumpe Lotte: A gazdaságtörténeti imperializmus-kutatás állása és problematikája 583/III
FOLYÖI RATSZEMLE 583 LOTTE ZUMPE: A GAZDASÁGTÖRTÉNETI IMPERIALIZMUS-KUTATÁS ÁLLÁSA ÉS PROBLEMATIKÁJA A téma jeles NDK-beli szakértője foglalja össze a kutatási terület eredményeit, vázolja a még feltáratlan problémákat, s körvonalazza az egyes álláspontokat. Az NDK-ban az elmúlt években nagyarányú gazdaságtörténeti kutatás indult meg. Ezen belül különösen nagy teret kap a német és nemzetközi imperializmus vizsgálata. J. Kuczynsky 40 kötetes, főként a munkásosztály helyzetét taglaló, de kifejezetten gazdaságtörténeti kutatásokat is tartalmazó, 1961 és 1972 között Berlinben megjelent sorozatát követően napvilágot látott A Németország gazdaságtörténete c. sorozat első három kötete is, melynek szerzője H. Mottek, W. Becker és A. Schroder. A marxista történészek mellett a polgári felfogású kutatók is fokozott figyelmet szenteltek az imperializmus vizsgálatának. Műveiket alapvetően két tényező határozza meg: 1., az imperializmus és a szocializmus közötti ideológiai harc, 2., az állammonopolista gazdaságirányítás korszerűsítéséhez felhasználható ismeretanyag gyűjtése. E munkálatokkal is hozzá akarnak járulni a marxista-leninista világnézet ellenkoncepciójának kidolgozásához. A cikkíró idézi W. J. Mommsen és H. A. Winkler nyugatnémet történészek idevágó megállapításait. Az NDK-ban folyó nagyszabású munkálatok során fokozott figyelmet szentelnek a két világháború közötti átmeneti periódusnak („békés termelés”), az új állammonopolista formáknak s fejlődésük hajtóerőinek. A szerző megállapítása szerint arra a kérdésre, hogy a haditermelésnek 1918 után történt leépítése az állammonopolista kapitalizmus gyengüléséhez vezetett-e, ma már sokkal konkrétabb választ tudunk adni, mint korábban: a háború befejezése és annak következményeképpen fellépő gazdasági és szociális problémák az állammonopolista irányítás új formáit alakították ki. Mind ez ideig nem foglalkoztak kellő mértékben az adott időszakban végbement tőkekoncentrációs folyamattal, a monopolárak és a magánmonopolista irányítás szerepével, a monopoltőke és az állam közötti kapcsolatokkal, valamint az állammonopolista kapitalizmus kialakulásával és fejlődésével. A szerző felsorolja azokat a most készülő munkákat, amelyek a közeljövőben látnak napvilágot, s az imperializmus társadalmi, gazdasági, valamint elméleti problémáival foglalkoznak. További feltárásra várnak az imperializmus pénzügyi kérdései. Ebben az időszakban - e téren — olyan fontos változások játszódtak le, mint az aranyalapon álló pénzrendszer összeomlása, óriási méretűekké váltak az országokon belüli és országok közötti adósságok, s átalakult az állami pénzügyi irányítás módja, funkciója. Zumpe felsorolja az ezen belüli legfontosabb kérdéseket is. Fontos kérdés a civü és a katonai termelés fejlődésének összehasonlítása is. E téren K. Lehmann végez kutatásokat. B. Puchert szakterülete a német külgazdaság vizsgálata. Lotte Zumpe rámutat arra, hogy a német gazdaság mindig nagyon függött az export és import alakulásától. 1900 és 1913 között Németországban a nettó nemzeti jövedelmet tekintve az éves exportátlag 15-16%, az importé pedig 19% volt. 1925 és 1929 között az exporthányad 15%, az importhányad pedig 17% volt. Csak az ipart tekintve az exporthányad 1928-ban 21%, az alapanyag- és félkésztermék-import pedig 15% volt. Ez a gazdasági függőség magyarázza a német imperializmus expanziós és különösen agresszív politikáját. Marx óta tudjuk, hogy világpiac és világkereskedelem nélkül nincs tőkeújratermelődés. így ezek vizsgálata nem hagyható figyelmen kívül. E téren a legfontosabb momentumokat Oroszország kiválása a kapitalista világrendszerből, a világgazdasági kapcsolatok súlypontjának az Atlanti-óceán vidékéről a Csendes-óceánra való áthelyeződése, a nemzetközi munkamegosztás hanyatlása és a nagy gazdasági világválság kifejlődése jelentette. Az imperializmus fejlődésének ciklikussága is alapos vizsgálatokat igényel. H. Nussbaum össze hasonlította az imperializmus fejlődésének 1914-ig terjedő, Ш. 1951 és 1973 közötti szakaszát. Arra az érdekes megállapításra jutott, hogy a két periódus fejlődése szinte azonos termelésingadozást mutat.
