Századok – 1979
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Törekvések a magyarországi német mozgalom radikalizálására (1932–1933) 421/III
A MAGYARORSZÁGI NÉMET MOZGALOM (1932-1933) 463 által említett körülményt, hogy a magyar középiskolákban a német nyelv és irodalom tantárgyként szerepel. Utalt arra, hogy a magyar kisebbségek is saját külön középiskolát követelnek a kisantant-országokban, s nem jó revíziós politika Bethlen részéről, ha olyan Magyarországba képzeli visszavonzhatónak az elcsatolt nem magyar népeket, amely elvileg elzárkózik külön kisebbségi középiskolák létesítése elől, s gyakorlatilag még a párhuzamos kisebbségi osztályok létesítésétől is magyar középiskolákban. A magyarországi németségnek szüksége van saját, német nemzeti öntudatú értelmiségi rétegre, s a mai helyzet korántsem az, vélekedett Bleyer, hogy nem találna eléggé megélhetést a németlakta területeken. Vitába szállt Bethlen azon felfogásával, hogy nemzeti öntudatú német intelligencia teremtése óhatatlanul a magyarsággal való harmónia megbomlásához vezetne. A német kultúregyesület állami szubvencióban részesítését a német adófizetők kulturális igényeivel szembeni magától értetődő kötelességnek jelentette ki, s arra hivatkozott, hogy a vezetősége szabad megválasztásában ennyire korlátozott egyesületet semmiféle fórum sem ismerné el szabad nyelvi-kulturális egyesülésnek. Ami pedig a külön német politikai pártot illeti: annak létrehozása csak idő és körülmények kérdése, ha a magyarországi németség egyébként tisztán kulturális kívánságait nem teljesítik. Felrótta Bethlennek, hogy őt a magyarországi németség vezetői egyikének tekinti csupán, és figyelmeztette, hogy a nála kevesebbet kívánó renegát németekkel nem valósítható meg kielégítő meg* 10 7 egyezes. A magyar soviniszták reagálását Bethlen cikkére Méhely Lajos fejtegetései fejezték ki A Cél című fajvédő folyóirata júniusi számában. Méhely elítélte a magyar kormányok lagymatag, „se hal, se hús” nemzetiségpolitikáját, amely valójában semmit sem segít idegen uralom alatt tespedő véreinken”, ellenben idehaza elidegeníti a magyarságtól, sőt belső ellenségeivé teszi az eddig hazafias érzésű németeket. Vissza kell térni a háború előtti iskolapolitikához, és „a külföldi mumustól meg nem ijedve” meg kell szüntetni az A- és В -típusú „iskolaszörnyet”, amelynek létrehozása „bűn volt a magyar nemzet szuverenitása ellen”. Információi szerint a németség tömegesen fordul el Bleyer pángermán irányzatától; Majs, Nagymányok, Györköny, Hidas, Zomba, Felsőnána községekben kilépnek a német kultúregyesületből, és magyar iskolát követelnek. Ha Bleyerék önálló német értelmiséget akarnak kitermelni, akkor azt a német lakosság tartsa el; semmi keresnivalójuk ezentúl a magyar közpályákon, melyeket „a vérbeli magyarság nagy veszedelmére, még a zsidóknál is nagyobb mértékben leptek el”. Méhely szerint a névmagyarosításnak határozott lendületet kell adni, mert az idegen hangzású nevek nagy száma alapján ellenségeink már a magyar faj létezését is kétségbe vonják. Közpályán csak magyar nevűek szerepeljenek, s fokozni kell az erőfeszítéseket a fajmagyarság erősítésére.108 Hitler állás foglalása nem igazolja Bleyer illúzióit Gömbös Gyula miniszterelnök 1933. június 17-18-i németországi látogatásának és Hitlerrel folytatandó megbeszélésének témái közt a kisebbségi kérdés is szerepelt. A magyar külügyminisztérium által ehhez készített beszélgetéstervezet szerint Gömbös a 1 0 V. Weidlein: i. m. 94-96. 1 0 *Méhely Lajos: Suum cuique. Bethlen István grófnak válaszul. A Cél. 1933. június. 161-172.
