Századok – 1979
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Törekvések a magyarországi német mozgalom radikalizálására (1932–1933) 421/III
460 TILKOVSZKY LÓRÁNT érdeklődött németországi barátaihoz intézett leveleiben Rosenberg tulajdonképpeni feladatköréről, illetékességéről.10 3 A Berliner Börsenzeitung június 4-i számában közölt cikkében Steinacher többek közt azt fejtegette, hogy „a népi (értsd: faji) közösség független minden fennálló hatalomtól”, amiből — mint az új berlini magyar követ, Masirevich Szilárd rámutatott — könnyen következik az a felfogás, amely a népi összetartozásból származó kötelezettségeket az állami hovatartozásból származók elé helyezi. Masirevich szerint a VDA — Hitler akaratából és Hess utasításának megfelelően — a kormánytól és a nemzetiszocialista párttól független társadalmi szervként fejti ki ugyan tevékenységét, de a nagygyűlés szónokainak lelkesedése a Hitler vezérlete alatt végbemenő német népi újjászületés iránt, valamint a VDA iskolai szervezeteinek a Hitler-Jugenddal kialakított kapcsolata arra mutat: helytelen volna „túlzott illúziókat táplálnunk a tekintetben, hogy a Volkstumsgedanke érvénye sítése érdekében folytatott küzdelem az új rezsim alatt kevesebb veszedelmet rejt majd magában, mint a múltban ... A Volkstumsgedankét ápoló köröknek sikerült ezt az eszmét átmenteniük a weimari államból a Drittes Reich-ba ... Ha remélhető is, hogy az új rezsim talán több reálpolitikai érzékkel fogja ezt a kérdést kezelni, mindenekelőtt a Németország iránt barátságos államok viszonylatában, azt mégsem tehetjük fel, hogy az előtte is célként lebegő, Délkelet-Európa felé irányuló német expanziónak ezt a széles német körök által igen sokra tartott fegyverét a lomtárba veti”.1 04 1 0 3Hans Beyer: Die ungarländische Deutschtumsfrage im Spiegel der diplomatischen Gespräche zwischen Budapest und Berlin. In: Gedenkschrift für Harold Steinacker 1875 1965. München. 1966. 316. I04OL Küm. pol. 168. cs. 21/7. tétel, sz. n./l 933. Masirevich jelentése. Berlin. 1933. jún. 17. 10 5 Párt történeti Intézet Archívuma. BM VIII. rés. 1933—1 4357. Csendőrség nyomozó osztálya parancsnokságának jelentése. Bp. 1933. jún. 16. A csendőrség 1933. június elején nyomozást folytatott a Nyugat-Dunántúlon észlelhető pángermán, német nemzetiszocialista agitáció felderítésére. Azon túl, hogy szemmel tartotta a bleyeri mozgalom központi (Kussbach, Faul-Farkas) és helyi (Árpád Török, Johann Zimmermann) embereinek itteni tevékenységét, megállapította, hogy az Osztrák Nemzetiszocialista Párt szervezői is sűrűn átjárnak a határon, hogy a német lakosságot befolyásolják. Ennek hatására sok helyütt feltűnnek a horogkeresztek, „Heil Hitler! ” feliratok; a gazdasági válságtól szenvedő német kisgazdák — zúgolódva a zálogszedésért az adóhátralékuk miatt — szimpatizálnak azzal a körükben híresztelt gondolattal, hogy Ausztriával együtt a nyugat-dunántúli németlakta vidékek is Németországhoz lesznek csatolva.1 05 Bethlen, Bleyer, Méhely vitája A Magyar Szemle 1933. júniusi számában Bethlen István nagy feltűnést keltett cikket közölt „Magyarország kisebbségi politikája” címmel. Mint a nemzetiségi kérdésben sok tapasztalatot szerzett, és tízéves miniszterelnöksége alatt az ellenforradalmi rendszer nemzetiségpolitikája alapjait lefektető politikus és államférfi szólt hozzá Bleyer beszédéhez, illetve annak hazai és külföldi visszhangjához. Higgadt tárgyilagosságra intett, mert a nacionalista szenvedélyek felizzása csak erősíti a magyar nemzetiségpolitikával
