Századok – 1979
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Törekvések a magyarországi német mozgalom radikalizálására (1932–1933) 421/III
A MAGYARORSZÁGI NÉMET MOZGALOM (1932-1933) 453 országon tudnunk kell, hogy a szerbek, a csehek, és a románok milyen éles füllel fülelnek itt minden szóra, nem azért, hogy az ő kisebbségi politikájukat javítsák, hanem azért, hogy azt az elnyomó politikát, amelyet kisebbségeikkel szemben folytatnak, legalizálják. Annál inkább meg kell gondolnunk minden szót, amit itt a magyar képviselőházban, vagy akár a magyar sajtóban erről magyar képviselő, főleg pedig olyan, aki kisebbségi képviselőnek adja ki magát, ebben a kérdésben mond vagy ír”. Mint Pintér említette, Bleyer lapjában, a Sonntagsblattban, gyakorta találhatók olyan cikkek, amelyek arra céloznak, hogy jobb sora van a jugoszláv, illetőleg a román megszállás alatt élő németségnek. Hiányolta Bleyern él a nyíltságot, ami nélkül magyar részről nem lehet bizalmat várni. Hiányolta a diplomatikus, körültekintő politizálást, a magyar politika minden számbajöhető faktorának megnyerésére irányuló törekvést, tekintetbe véve a nemzet mindenkori helyzetét, lelki állapotát, érzékenységét, céljait. Mindezek figyelmen kívül hagyása nagyon helytelen út. „Az ilyen politika levét megissza az ország, de megissza az a nép is, amelyet ő képvisel”.74 74KN 1931/XV. 246-250. 75KN 1931/XV. 251. 76KN 1931/XV. 276-277. 77KN 1931/XV. 342. 78KN 1931/XV. 398. Ugyancsak május 10-én a kisgazdapárti Rakovszky Tibor a nemzeti kisebbségek anyanyelvi jogai mellett szólalt fel; Bleyertől azonban lojalitást várt volna a magyar nemzet iránt, amely ma a revízió szempontjából ítél meg minden kérdést. Szerinte „talán azért is vert fel bizonyos oldalról Bleyer beszéde hullámokat, mert a németség mai rendszere, mai politikai felfogása váltotta ki az ellenérzést”-75 Bajcsy-Zsilinszky Bleyer németországi régi összeköttetéseit feszegette a külföldi németséggel foglalkozó szervezetekkel, intézményekkel, sajtóval; a csehszlovákiai sajtónak (Prager Presse) a magyar nemzetiségpolitikát támadó legutóbbi cikkét egybehangzónak találta Bleyer fejtegeté seivel. Azt várta volna, hogy a történtek után a kormánypárt Bleyernek „kiadja az útját”; Pintér válaszát nem találta kellően élesnek és határozottnak. Véleménye szerint a Bleyerféle követeléseket vissza kell szorítani és olyan mederbe terelni, amely megfelel a magyar érdekeknek és a hazai németség érdekeinek is. Ellenkező esetben indokolt a német faji politikával szemben magyar faji álláspontra helyezkedni, és védekezni a középosztályban jelentkező német inflációval szemben.76 A május 11-i ülésen a polgári liberális Pakots József arról az expanziós veszélyről szólt, amelyet a Hitler által képviselt új politikai irányzat Magyarországra, s különösen annak németlakta területeire nézve jelent, s felhívta a figyelmet a Bleyer által provokált parlamenti vita máris jelentkező magyarellenes visszhangjára a németországi lapokban. „Tiltakoznunk kell, és azokat az urakat, akik mernek kockát játszani a nemzet rongyos palástján, ebből a parlamentből el fogjuk távolítani” — mondotta.77 A május 15-i ülésen Vázsonyi János, a Nemzeti Demokrata Párt vezére, úgy reagált Bleyer beszédére, hogy az a nemzetiségi kérdés kiélezésével „talán rossz szolgálatot tett a magyar ügynek”;78 a kormánypárti Dési Géza frázisokban bővelkedő felszólalásában bizonygatta, hogy Magyarországon minden nemzetiség „édes gyermeke a hazának”, de emellett azt is leszögezte, hogy „bizony sacro egoismo-nak kell uralkodnia a politikában, és nekünk 6 Századok 79/3
