Századok – 1979
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Törekvések a magyarországi német mozgalom radikalizálására (1932–1933) 421/III
A MAGYARORSZÁGI NÉMET MOZGALOM (1932-1933) 449 patikus” — írja Bleyer a magyar politikai vezetőréteg arisztokratikus, illetve dzsentridzsentroid vonásairól — majd rámutat, hogy az erősen nacionalista Magyaroszággal a németbirodalmi jobboldali pártok mindig nagyon rokonszenveztek. A nemzetiszocializmusnak régi kapcsolatai vannak bizonyos magyar körökkel — (éppen Gömbösékkel) — és ez a nemzetiszociaiista Németország Magyarország iránti külpolitikájára is nyilván kihat. Mértékadó magyar politikai helyekről szerzett bizalmas értesülései szerint Magyarország és Németország fajvédői a kisebbségi kérdést maguk közt már korábban tisztázták. „Ennek következtében nálunk kétségbeesett félelem van amiatt, hogy a magyarországi németség második Dél-Tirollá lesz. Ez természetesen azzal a következménnyel járna, hogy ez a németség, amely csak a világháború után ébredt, és ma is népiségileg még kevéssé nagykorú, sokkal gyorsabban tönkremegy, mint a nemzeti tudatú papjai által gondozott és nemzetileg erős dél-tiroli németség.” Bleyer ezek után így folytatja: „Magától értetődik, hogy mi mindent megkísérlünk a veszély ehárítására. Mindenekelőtt közvetlen kapcsolatot keresünk a Führerhez, és általában a leginkább mértékadó helyekhez, hogy megmentőként avatkozzanak bele sorsunkba. Erre abszolút módon fennáll a lehetőség, mert Magyarország számára mégiscsak Németország a legfontosabb nagyhatalom, s a józanabb gondolkodású magyarok jól tudják — ha nem is ismerik el nyilvánosság előtt —, hogy Magyarország sorsa, mint a múltban ezer év óta, úgy ma is és a jövőben elszakíthatatlanul a német sorshoz kötődik. Németországnak nem kell tartania a magyarok érzékenységétől, ha teljes energiával fellép a magyarországi németség érdekében. Talán rövid ideig duzzogni fognak, de a történelem törvényszerű menete rögtön ismét rákényszeríti őket arra az útra, amelyet Németország tör, hiszen minden német lépés a szabadság felé, Magyarország szabadságának is előmozdítója” — írja Bleyer a versailles-i és a trianoni béke revíziójában való közös érdekeltségre utalva. Úgy véli, a magyarok tulajdonképpen nem is várnak mást, „sőt magától értetődőnek tartják, ha a Führer tetterősen fellép a magyarországi német kisebbség érdekében, és a németmagyar barátságot attól teszi függővé. Egy magyar ugyanis egyáltalán nem tudja elképzelni, hogy nemzeti gondolkodású emberek másként cselekedjenek”. Bleyer szerint „egy közbenjárás! lépéshez a magyarországi viszonyok oly érettek, mint még soha. Épp a viszonyok érett volta és a megsemmisülés veszélyének közelisége tesz egy gyors és határozott előrenyomulást mindenekfelett szükségessé. Tragikus volna, ha az alkalmat elszalasztanák”. A Haushoferhez intézett levél a továbbiakban utal a Hasselblattal és Roth-tal közösen tett, és jelenleg is folyamatban lévő, de eddig eredménytelen kísérletekre, hogy ti. a Führert és általában a nemzetiszocialista vezetőséget állásfoglalásra bírják, majd Bleyer — Hasselblatt és Roth nevében is — Haushofert kéri: „szíveskedjék a nemzetiszocialista vezetőséghez fűződő, fölöttébb jelentős minden kapcsolatát felhasználni arra, hogy a két nevezett úr velem együtt döntő formában megtárgyalhassa a Führerrel vagy megbízottjával a magyarországi németség oly égető kérdését”. Jelzi, hogy egyetemi elfoglaltsága miatt nehezen tud ugyan Budapestről elmozdulni, de május első hetében, vagy június hónap egész folyamán rendelkezésre áll, és kész akár Münchenbe, akár Berlinbe utazni.66 66 BA, Karl Haushofer irat hagyatéka. 945/b. Bleyer levele Haushoferhez, Bp. 1933. ápr. 17.
