Századok – 1979
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Törekvések a magyarországi német mozgalom radikalizálására (1932–1933) 421/III
A MAGYARORSZÁGI NÉMET MOZGALOM (1932-1933) 437 (a professzor fia), és Michael Heller aláírásukkal erősítették meg, hogy az igazolójelentésben foglaltak megfelelnek a tényeknek, s Bleyer kijuttatta azt Németországba, Gündisch akciójának semlegesítésére.34 34 BA, Hans Steinacher irathagyatéka. Bd. 48. Rothen igazoló jelentése. Bp. 1932. szept. 15., és levele Bleyerhez, Bp. 1932. szept. 28. 3 5Kurt Düwell: Deutschlands auswärtige Kulturpolitik 1918-1932. Köln-Wien. 1976. 36 BA, R 43.1.548. Bd. 7. Fol. 244. Bleyernek szoros kapcsolatai voltak a külföldi németséggel foglalkozó különböző németországi szervezetekkel, s magával a német külügyminisztérium kulturális osztályával is, amely ezekkel együttműködésben végezte a külföldi németség „kulturális gondozását”.35 Éppen a magyarországi németség túlnyomó többségének katolikus voltára való tekintettel, s annak következtében, hogy kulturális problémáinak rendezése nagymértékben függött a katolikus egyháztól, különösen nagy jelentőséget tulajdonított Bleyer a Katolikus Külföldi Németek Birodalmi Szövetségéhez (Reichsverband für katholischen Auslanddeutschen) fűződő kapcsolatának, s igen előnyösnek tartotta, hogy a Külügyi Hivatal kulturális osztályának élén Herman Terdenge áll, aki mint az egyházakkal való szoros együttműködés egyik legfőbb előmozdítója volt ismeretes. Amikor hírét vette, hogy Terdengét mással kívánják felcserélni, levélben szólította fel „a német kisebbségek minden igazi barátját Németországban”, hogy ezt a lépést, amelyet „egyenesen katasztrofálisnak” tart, akadályozzák meg. A szóban forgó katolikus Reichsverband 1932. szeptember 21-i beadványa Bleyer e levelét idézve fordult Franz Papen kancellárhoz, eredményt azonban nem tudott elérni.36 Károlyi Gyula kormányának 1932. szeptember 21-i lemondása után, 28-án, Bleyer megbeszélést folytatott a budapesti német követtel, Hans Schoennel; s Gömbös Gyula október 1-i kormányalakítását követően, 3-án írásban is visszatért az akkor tárgydt kérdésekre: „mi a helyzet jelenleg a magyarországi németséggel, mi várható a magyarságtól (a kormánytól és a társadalomtól) a német kisebbség vonatkozásában, és főleg, milyen utat kell a jövőben járnunk a magyarországi német kérdés előmozdítására és fokozatos megoldására? ” Bleyer véleménye szerint a magyar kormány egy évtizeden át visszaélt a magyarországi német mozgalom vezetőségének lojalitásával; megértést színlelt, és ezt egyre bizonygatta is a jámbor német közvélemény előtt. Miközben így sikerült elaltatnia a német éberséget, a magyar társadalom, az állami és egyházi hatóságok kiépítették a magyarosítás egy olyan rendszerét, amelynek hálójából egyetlen német gyermek sem szabadulhat. E jól bevált módszerén a magyarság nyilván nem kíván változtatni; a magyarországi németségnek kell tehát új utakra térnie, alaposan revideálva eddigi magatartását, mert különben kezére játszik a magyarosító törekvéseknek. A külföldi németséggel foglalkozó németországi szervek (a Verein für das Deutschtum im Ausland berlini központja, illetve a magyarországi németek gondozásával különösen megbízott Baden-Württemberg-i szervezete, s a stuttgarti Deutsches Auslandsinstitut) továbbá az ausztriai Deutscher Schulverein Südmark bécsi központja, valamint az Európai Német Népcsoportok Szövetsége is, s általában a német sajtó, már régóta és egyre határozottabban a magyarországi német mozgalom radikalizálását követeli. Ezt kívánja a magyarországi német „akadémiai ifjúság” (akademische Jugend) 5 Századok 79/3
