Századok – 1979
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Törekvések a magyarországi német mozgalom radikalizálására (1932–1933) 421/III
A MAGYARORSZÁGI NÉMET MOZGALOM (1932-1933) 435 németség a maga egészében nem csatlakozhat egyetlen párthoz sem. Amíg a saját német párt létre nem jöhet, a néptársak egyénenként dönthetnek arról, melyik párt jelöltjét támogatják, mint érdekeiknek leginkább megfelelőt. A német népi igényekhez azonban ragaszkodniuk kell; a néptársak nem kerülhetnek az ellentáborba, vagy olyan szervezetekbe, amelyektől a németség semmit sem várhat. Különösen fontos a jelölt személye; el kell köteleznie magát a német választók népi érdekeinek védelmére. A vitában felszólaló Derner (Hidas), Schuster (Mágocs), Lehning (Kéty) és Bauer (?) Bleyerrel teljesen egybehangzóan foglalt állást a pártpolitikában való részvétel kérdéseivel kapcsolatban. Egyetértés mutatkozott a tekintetben is, hogy a Deutsche Arbeitsgemeinschaft által politikailag irányított népiségi munka, amelybe Nass (Izmény) az asszonyok erőteljesebb bevonását ajánlotta, ne keveredjék a Német Népművelődési Egyesület helyi szervezeteinek tevékenységével. Mint Basch rámutatott, a falusi kultúrházakat tapasztalat szerint az ellenfelek használják fel céljaikra; ottani rendezvények helyett nagy népünnepélyek szervezésére törekedjenek, amire kitűnő alkalmat kínálnak a német felvak megtelepülési évfordulói. Derner szerint „az ilyen alkalommal tartott tüntetések és zárt fellépés imponálni fognak és a vakok szemeit is felnyitják”. Rothen különösen attól óvott, hogy a német falvakban olyan kultúrházak építésébe fogjanak, amelyek a Német Népművelődési Egyesület tulajdonát képeznék. Nemcsak azért, mert az Egyesület „csak 50%-ban a miénk”, s így a kultúrház is csak felemás módon töltheti be funkcióját, hanem azért is, mert fennáll a veszély, hogy az Egyesületet, illetve helyi csoportját feloszlatva, elkobozzák vagyonát. Mihelyt a kérdés aktuális lesz, a Deutsche Arbeitsgemeinschaft keretei közt kell egy saját német ház (Deutsches Haus) építő társaságot alapítani. Az ülésen részt vett és felszólalt a birodalmi-német Heinrich Köhler, akit Bleyer még 1930-ban a budapesti német Gazdasági Iroda (Wirtschaftskanzlei) vezetésével bízott meg. A jugoszláviai és romániai németek példás szövetkezeti munkájára utalva, a hasonló szervezkedés jelentőségére hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy szövetkezeti gyűlések tartásához nem lévén szükséges előzetes hatósági engedély, az ilyen gyűlések más népi kérdések megtárgyalására is lehetőséget nyújtanak. Kulturális, iskolaügyi kérdésekkel Faulstich (Németboly) felszólalása foglalkozott. Arra szólított fel, hogy a német szülők ne járassák óvodába gyermekeiket, mert azokban magyarosítás folyik. A szülői ház és — a német községben — az utca jobban nevel a népiség megőrzésére. A kisebbségi népiskola-típus megválasztásában a szülők ne engedjék magukat megfélemlíteni. Követelni kell a német középiskolát, mert arra épül a főiskolai képzés. Az előző évi megalakuláshoz képest új tagokkal bővült Deutsche Arbeitsgemeinschaft ülésének e másodnapi programja, azaz e szervezet első központi politikai tanfolyama, Rothen zárszavával ért véget. Kérte a hazatérő néptársakat, hogy munkájukat ügyesen és kitartóan folytassák; a magyarországi német mozgalom zászlóvivőjének, Bleyernek útmutatásaihoz tartsák magukat, s idejében tegyenek neki jelentést minden helyi politikai mozgalomról. Az ülés jegyzőkönyvét Bleyer ezúttal is megküldte a külföldi németséggel foglalkozó németországi szervezeteknek, nyomatékosan kérve bizalmas kezelését, nehogy megismétlődjék a tavalyi eset, amikor ugyanis az ülésen részt vevők közül némelyek neve nyilvánosságra került, s ezek üldöztetést szenvedtek.3 3 33Uo.
