Századok – 1979
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Törekvések a magyarországi német mozgalom radikalizálására (1932–1933) 421/III
A MAGYARORSZÁGI NÉMET MOZGALOM (1932-1933) 433 aggálytalan örömmel Gratz közgyűlési nyilvános bejelentését visszalépési szándékáról az ő javára; sőt ebben a gesztusban minden bizonnyal nem ok nélkül lehetett gyanítani Gratz részéről a céltudatos szándékot annak ki provokál ására, hogy a magyar kormány és közvélemény nézzen szembe az Egyesület teljesen Bleyer és irányzata kezére jutásának lehetőségével és annak konzekvenciáival. Márpedig ettől Bleyer — ismerve a magyar közvélemény nagyfokú gyanakvását és ellenszenvét személyével és az általa képviselt irányzattal szemben - semmi jót nem várhatott; közgyűlési záróbeszédében azonban ezt úgy fogalmazta meg, hogy Gratz bejelentett visszalépési szándéka következtében maga az Egyesület jövője vált bizonytalanná.2 9 2 9 7. Weid lein: i. m. 41. 30OL ME NO 24. cs. C. 8623/1932. 31 Nation und Staat. 1931/1932. évf. 824-827. Die Lage. Ungarn. 32 BA, R 57 (neu) 1155. Heft 17. Verhandlungbericht über die am 20-21. August 1932 abgehaltene Sitzung der Deutschen Arbeitsgemeinschaft. A közgyűlési vitában elhangzott felszólalások közül Ägidius Faulstich, a bleyeri irányzathoz tartozó fiatal németbolyi orvos felszólalása radikális hangvételével tűnt ki. A magyar nemzetiségpolitika teljes korrekcióját követelve, nyílt célzásokat tett külön német politikai párt alakítására, ha nem teljesítik maradéktalanul követeléseiket.30 E közgyűlés napirendjén szerepelt Guido Gündisch fellebezése a februári választmányi ülés határozata ellen, amely sajnálkozását fejezte ki az utóbbi időkben tanúsított magatartása miatt. A bleyeri irányzat már februárban azzal ért el sikert, hogy — mintha maga nem volna hasonló dolgokban ludas — Németországba kijuttatott körleveleiért és az ottani sajtóban megjelentetett támadó cikkeiért marasztaltatta el ellenfelét az Egyesület tagságának azon részéről is, amely Gündischt előző évi választási paktumáért az asszimilációs tendenciát képviselő, a kormány eszközeivé vált Bonitz Ferenccel és Steuer Györggyel — Bleyerék elsőszámú sérelméért — nyilván nem kárhoztatta. A közgyűlés óriási többséggel, 294 szavazattal 6 ellenében, jóváhagyta a választmány határozatát. Az az 50-60 paraszt, akit Gündisch hozatott fel, és sörrel vendégelt a közgyűlés előtt, várakozása ellenére nem rá szavazott. Gündisch lemondott alelnöki tisztségéről, egyesületi tagságát azonban megtartotta.31 A közgyűlésen Gündisch azzal vádolta Bleyert, hogy az alapszabályok ellenére politizálást folytat az egyesület keretei közt, s ,Jialálosnak vélt fegyverként” mutatta elő a Deutsche Arbeitsgemeinschaft egyik tagjától, a bátaszéki Liebhausertől kicsalt körlevelet, amelynek aláírója, Bleyer, a Népművelődési Egyesület pénztárából ígéri az útiköltségek megtérítését a Deutsche Arbeitsgemeinschaftba tömörült saját híveinek. Bleyer azonban el tudta fogadtatni a közgyűléssel, hogy nincs szó semmiféle egyesületen belüli politizálásról és pénzkezelési visszaélésről; a Deutsche Arbeitsgemeinschaft tagjainak útiköltségeit saját zsebéből, képviselői tiszteletdíjából fedezi; az Egyesület pénztárosa az általa e célra rendelkezésre bocsátott összeg kifizetését bonyolítja le. Gündisch azonban nem nyugodva meg a kapott felvilágosításban, Bleyer körlevelét megmutatta a közgyűlésen ügyeletet tartó magyar rendőrtiszteknek is.32 Ezúttal a közgyűlés után, augusztus 20-án este, majd folytatólagosan 21-én délelőtt került sor a Deutsche Arbeitsgemeinschaft ülésére a Sonntagsblatt helyiségében. Bleyer beszámolt Károlyi miniszterelnökkel, valamint Darányival és Patakyval a minap folytatott
