Századok – 1979
Tanulmányok - A. Sajti Enikő: Útkeresés. A Jugoszláv Kommunista Párt nemzetiségpolitikai koncepciójának formálódása az 1920-as években 375/III
A JuKP NEMZETISÉGPOLITIKAI KONCEPCIÓJA AZ 1920-AS ÉVEKBEN 417 kiépítése a pártmunka minden szintjén, az ipari munkásság bevonása, a konspiráció megszilárdítása, az ideológiai nevelőmunka fokozása, a pártsejtek kiépítése és megerősítése, a pártfegyelem megszilárdítása, a vezetők és a tagság kölcsönös bizalmának helyreállítása.154 A párt azonban a IV. kongresszus nagy horderejű feladatait a 20-as években már nem tudta végrehajtani. A január 6-i diktatúra, amely betiltott minden politikai pártot, „egyes számú ellenségének” a kommunistákat minősítette, s elsősorban ellenük alkalmazta a terror minden eszközét.15 5 * A JuKP nemzetiségpolitikai koncepciójának alakulása az 1920-as években irányát tekintve helyes volt. Ugyanakkor egy állandóan jelenlevő kiegyensúlyozatlanságot érzékelhetünk, amely az okok mélyebb rétegére, a JuKP szervezeti — politikai — ideológiai egységének gyengeségére vezethető vissza. Jugoszlávia Kommunista Pártja történetének e kérdései meghaladják már tanulmányunk kereteit. Jelezni kívánjuk azonban, hogy végső soron e problémák mögött is Jugoszlávia gazdasági-társadalmi fejlődésének kiegyensúlyozatlansága és sajátos problémái rejlenek. Alapvetően az, hogy a Jugoszláviát alkotó népek nemzetté válásának folyamata nemcsak, hogy nem fejeződött be az államiság létrejöttével, de az egységes állam megteremtődésének sajátosságai miatt is bonyolultabban és igen heves formákban jelentkezett, miközben a munkásosztály kialakulása, fejlődése és osztállyá szerveződése még javában tartott. A JuKP politikájának és különösképpen nemzetiségpolitikai koncepciója formálódásának gondjait tehát e tényezőkkel kell összefüggésbe hozni és hiba lenne csupán néhány vezető szubjektív hibáival magyarázni. A JuKP nemzetiségpolitikai koncepciója tulajdonképpen „logikusan” fejlődött. Nem véletlenül vetődött fel először az „egységes nemzet” koncepciója. Arról lehet szó, hogy az osztályharcok, nemzeti küzdelmek korábbi történelmi tapasztalatai (1918 előtt) elsősorban a délszlávokat összekötő mozzanatokra utaltak. Az új és áhított délszláv állam kialakulásakor az együttélés és annak konfliktusai során derülhetett csak ki, hogy mennyi sajátos vonás, külön érdek is jelen van a fiatal délszláv államban. Az SHS Királyság létrejöttekor a délszláv nemzeti mozgalmak korábbi, alapvető igényei, úgy látszott, kielégültek (független, egységes állam, nyelvhasználat, oktatás stb.). A néptömegek ezért elsősorban osztály céljaikért („szociális” célok) küzdöttek, s a JuKP 1918 20 között joggal figyelt e mozzanatokra. De az egységesnek tűnő uralkodó osztályok mögött már az együttélés első napjaitól kezdve látnunk kell a szerb burzsoázia hegemón törekvéseit, s a többi nemzet uralkodó köreinek ellenérdekeit. A felszakadó nézeteltérések és ütközések mögött pedig a várt nemzeti egyesülés helyett a szerb, horvát, szlovén és makedón nemzetté válás folyamatának felgyorsulását és ütközését. Az egyes nemzeti burzsoáziák eltérő érdekei mögött kétségtelenül megtalálható a sajátos nemzeti arculat, tudat, érdek markánsabbá válása. Ez t54Uo. 182. 1 5 5 1929. ápr. 25-én „szökési kísérlet” közben az osztrák-jugoszláv határon lelőtték öuro Bakovi^t, a párt szervező titkárát és Nikola Heöimoviőot, a Vörös Segély titkárát. A terror idején a párt szinte valamenyi vezetőjét megölték, bebörtönözték vagy emigrációba kényszerítették.
