Századok – 1979
Tanulmányok - A. Sajti Enikő: Útkeresés. A Jugoszláv Kommunista Párt nemzetiségpolitikai koncepciójának formálódása az 1920-as években 375/III
410 A. SAJTI ENIKŐ A nemzeti elnyomás itt felsorolt példáival Jugoszlávia Kommunista Pártja az ország legégetőbb problémáit vetette fel, s helyesen, konkrét feladatokon keresztül kapcsolta össze a munkásosztály általános harcával. Hosszútávú jelszó továbbra is a Balkáni Munkás-Paraszt Föderatív Köztársaság követelése maradt, amely a kongresszus szerint elvezet a nemzeti kérdés valódi megoldásához. A parasztpártokkal történő együttműködést a „földmunkás mozgalmak balszárnyának erősítésével”, tehát alulról történő egységfronttal képzelték el. Ennek okait a Rádió vezette Horvát Parasztpárt vezetőségének kormányba lépésében, s általában a nemzeti pártok és mozgalmak vezetőinek a szerb uralkodó körökkel történő egyezkedésében kell keresnünk, továbbá a Komintern egységfront-taktikájának megmerevedésében. A határozatok konkretizálása, gyakorlati megvalósítása még mindig sok kívánnivalót hagyott maga után. Már említettük a párt vezetői között kirobbant éles polémiát a szakszervezetek kérdésében, amely éppen a kongresszus utáni időszakban érte el csúcspontját, s azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy Jugoszlávia minden szakszervezete a II. Internacionáléhoz fog csatlakozni. Jelentősen felerősödtek azok az irányzatok is a KP-n belül, melyek a Komintern 1924-es határozatára hivatkozva a kiválás kötelességet hangsúlyozták.1 2 5 A Komintern Nyílt Levele Jugoszlávia Kommunista Pártjának tagjaihoz 1927-re a párt vezetőségében és a Független Szakszervezetekben (elsősorban a szabók és fémmunkások szövetségében, valamint Jugoszlávia Központi Munkás Szakszervezeti Bizottságában) kirobbant vita azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy a forradalmi szakszervezetek nemzeti irányokra szakadnak, s hogy ez Horvátországon és Szlovénián kívül átterjed az ország más területeire is, ahol a kommunisták vezetésével működő Független Szakszervezetek már határozott befolyásra tettek szert. A párt történetének „legélesebb válságpillanatához érkezett”. A szakszervezeti vita határozott figyelmeztetés volt a párt nemzetiségi politikája finomításának irányába, a nemzeti elv figyelembe vételére a párt és a szakszervezeti mozgalom szervezeti felépítésében. A III. kongresszus ilyen konzekvenciákat nem vont le, megmaradt a területi (tartományi) titkárságok rendszerénél.1 26 Eközben Jugoszlávia belpolitikai életében komoly változások érlelődtek, s külpolitikailag is defenzívába szorult. Kiéleződtek a szerb-horvát uralkodó körök közötti ellentmondások, megkezdődött a burzsoá parlamenti rendszer és pártok megsemmisítése. 125A III. kongresszusra készített határozati javaslat is a kiválásra helyezte a hangsúlyt, de ezt, mint láttuk, a kongresszus elvetette. Vö. Duian Lukat: i. m. 234. - Janko Pleterski: i. m. 48. Ennek hangsúlyozása viszont elősegítette, hogy a párt vezetői egyre többet foglalkozzanak az egyes területek nemzeti sajátosságaival. Az 1927 januári községi választásokon, mikor a JuKP a szocialistákkal (SSJ) közösen lépett fel, a szlovének önálló nemzeti jellege és az egységes, szabad Szlovénia jelszavával, 15 ezer szavazatot kaptak. 126Резолуци)а о организ анионом питаьу. Исторщски архив. 126-133.
