Századok – 1979
Tanulmányok - A. Sajti Enikő: Útkeresés. A Jugoszláv Kommunista Párt nemzetiségpolitikai koncepciójának formálódása az 1920-as években 375/III
408 A. SAJTI ENIKŐ Jugoszlávia Kommunista Pártjának III. kongresszusa a nemzeti kérdésről Közvetlenül a Jugoszláviai Kommunista Párt III. kongresszusát megelőző hónapokban, 1926 márciusában robbant ki a párt és a Független Szakszervezetek két vezetője, Sima Markovid és Pavle Pavlovit között a vita a szakszervezeti mozgalom egyesítésének útjáról. Ez a polémia a JuKP III. és IV. kongresszusa (1926-1928) közötti egész időszakot átfogta — mintegy bizonyítva, hogy a III. kongresszust megelőző és utáni korszakban sem csendesedtek a párt vezetői közötti nézeteltérések.11 6 Erre enged következtetni az is, hogy a III. kongresszus előtt, áprilisban a KJ VB Elnöksége ismét foglalkozott a jugoszláv kérdéssel.1 17 Az Elnökség kimondta a KI VB 1925. áprilisi helyzetelemzésének érvényességét, az ebből fakadó feladatok helyességét, mind a tömegek megnyerése, mind pedig a nemzeti — és parasztkérdés tekintetében. Az Elnökség megállapította, hogy a „párt ezek közül a feladatok közül egyet sem oldott meg, csupán egészen kis sikereket ért el a feladatok megvalósításának útján”.11 8 116A vita 1926/27-es első periódusát, s okait részletesen elemzi Nadezda Jovanovié: О sukobima u vodtstvu KPJ u pitanjima sindikalnog jedinstva i rukovodenja Nezavisnim sindikatima 1926/27. godina. Istorija XX véka. XII. 425-441. 117Pe3onyunja Претседништва Извршног комитета Комунистичке Интернационале о 1угословенском питаьу. Истори]ски архив. 443—447. I18Uo. 443. 1 ,9 Uo. 444. Az eltelt időszak jugoszláviai eseményei azt mutatják, hogy Radic kiegyezése a szerb monarchiával csupán a horvát burzsoázia számára jelent megoldást, amely gazdasági érdekei szempontjából használhatja ki az államapparátust. Ezt az „önrendelkezést” az Elnökség úgy értékeli, mint amely elvezet a Horvát Parasztpárt belső differenciálódásához, a tömegek elszakadásához a HPP-tól, s az osztályerők átcsoportulásához vezet mind a Horvát Parasztpártban, mind pedig egész Jugoszláviában. Éppen ezért olyan fontos, hogy a JuKP a munkásosztály szilárd pártjává váljék, mert ez a párt fog igazán földet adni a parasztnak s megvalósítani a népek önrendelkezését. Ennek ellenére — folytatódik a határozat - „a KI VB Elnöksége kénytelen megállapítani, hogy a dolgozó tömegekkel való kapcsolat terén nem értek el jelentős eredményt. A fő rossz, amely szétzilálta a pártot és zavarja fejlődését, a csoportharc és a szektásság, s ugyanez a helyzet a szakszervezetekben is...” Az a tény, hogy a párt 2000 tagjának csak kisebbik része tagja a szakszervezetnek, s a szakszervezeti tagság döntő többsége kisüzemekben és kisiparosoknál dolgozik, „kedvező talajt teremt az individualista irányzatok számára, amelyekben a fél anarchista, ultrabalos frázisok békésen megférnek egy reformista gyakorlattal”. Ehhez járult még az a vezetői magatartás, hogy „az ellenzék képviselői a szakszervezeti munkát mindmáig egyik vagy másik csoport győzelmének szemszögéből nézték, s nem úgy, mint minden vitán felül álló fontos feladatot . . . ,?1 1 9 Az Elnökség itt két fontos mozzanatra irányítja figyelmünket: arra, hogy JuKP egy olyan országban kellett megvalósítsa a Komintern politikáját, ahol egy éppen csak kialakuló munkásosztály alkotta a mozgalom bázisát, melynek döntő többsége kisüzemi, kisiparosi rétegekből került ki. A kül- és belpolitikai helyzet gyors változásai pedig újabb
