Századok – 1979
Tanulmányok - A. Sajti Enikő: Útkeresés. A Jugoszláv Kommunista Párt nemzetiségpolitikai koncepciójának formálódása az 1920-as években 375/III
A JuKP NEMZETISÉGPOLITIKAI KONCEPCIÓJA AZ 1920-AS ÉVEKBEN 399 osztogatásával, s ez természetesen nehezítette a kibontakozás útját. Az okokat mélyebben kell keressük. Azt kell megvizsgálnunk, hogyan ítélte meg az NRPJ Központi Bizottsága és az ellenzék Jugoszlávia belső helyzetét, s abból milyen következtetéseket vontak le.85 A KB véleménye szerint „a mély gazdasági és politikai krízis a Balkán valamennyi országában egy forradalmi periódus jele”, s ezt az ún. „demokratikus-pacifista” időszak beköszöntése sem tudta megakadályozni. Az ellenzék viszont úgy látta, hogy „Jugoszláviában a kapitalista rezsim mindinkább konszolidálódik”.8 6 8 5 A vita dokumentumait Id. az Историйки архив kötetben: Тезе централног одбора НРШ о спору у партия- 310-318. Завршна реч Централног одбора НРПJ. 318-324. Тезе CPOJ о спору у партия. 324-330. Платформа споразума Централног одбора и опозицще. 331-336. Одлука Земальскрг веЬа НРШ о спору у партия. 336-343. Резултат дискуси]е о спору у НРШ. 343. 8 6 Тезе Централног одбора НРШ о спору и партия- Uo. 312. 8 7 Uo. - Одлука Земальског eeTia НРШ о спору и партия. Uo. 337. A Központi Bizottság tehát a gazdasági stabilizáció, a konszolidáció kétségtelen tényei ellenére, amelyre a KI V. kongresszusa is felhívta a figyelmet, mély gazdasági és politikai krízisről beszélt, míg az ellenzék figyelembe vette, de egyúttal el is túlozta a konszolidáció tényét. A gazdasági-politikai helyzet ,,optimistább” vagy „reálisabb” megítélését ugyanakkor nem választhatjuk el az abból levont következtetésektől sem. A Központi Bizottság, még ha a „forradalmi periódus jeleit” az adott időszakban el is túlozta, a párt feladatait forradalmi módon határozta meg akkor, mikor leszögezte: „egyetlen kiút ebből a válságból a munkás-paraszt szövetség és a munkás-paraszt hatalom megteremtése Jugoszláviában és a Balkánon”. Ezért a párt kötelessége egy egységes balkáni harci front megalakítása, egy esetleges balkáni háború megakadályozása, munkásparaszt egységfront a munkás-paraszt hatalomért, egy balkáni munkás-paraszt föderáció megteremtéséért. Az ellenzék a politikai helyzet reálisabb felméréséből, hogy ti. van konszolidáció, reformista következtetést vont le, mivel a konszolidáció tényéből arra következtettek, hogy „a proletariátus harcát le kell szűkíteni a teljes burzsoá demokráciáért folytatott harcra” Az ún. nemzeti megegyezés kormányának árnyaltabb megítélése az ellenzék egyik hatásos érve volt a vitában. Az eltérő alapállásból tehát jelentős stratégiai és taktikai ellentétek születtek. Ebből az alapállásból hangoztatta az ellenzék jó része, íivota Milojkoviétyal az élen, az „egységes nemzet” teóriáját, míg a Sima Markovid vezette szárny elismerte a három különálló nemzet létezését. Egyetértettek viszont abban, hogy a Jugoszlávia népei közötti akut problémákat (ennek meglétét Milojkovic sem tagadta) meg lehet oldani az alkotmány revíziójával, a burzsoá demokrácia talaján, hiszen az csupán a „törzsi burzsoázia müve”. A munkásmozgalmat e cél („teljes burzsoá demokrácia”) elérésére kell mozgósítani, mivel ez megteremti a „tiszta osztályharc” lehetőségét és feltételeit. A NRPJ Központi Bizottsága a III. országos konferencia és a KI V. kongresszusának határozatait képviselte. A nemzeti kérdés eltérő megítélése természetszerűleg vetette fel a szövetségesek, a nemzeti és paraszt mozgalmak megítélésének kérdését. Az ellenzék az egységfront létrehozását szektás módon, csak „alulról” képzelte el, a Radiő-féle pártot „egy szokásos burzsoá pártnak” tartották.
