Századok – 1979
Tanulmányok - A. Sajti Enikő: Útkeresés. A Jugoszláv Kommunista Párt nemzetiségpolitikai koncepciójának formálódása az 1920-as években 375/III
394 A. SAJTI ENIKŐ történő értelmezése a kispolgárság és értelmiség számára is elfogadható programot adott. Ugyanakkor a konferencia a nemzeti mozgalmak tömegeinek, a parasztságnak a megnyerését állította feladatai középpontjába, ami ebben a paraszti országban valóban elsőrendű feladat volt. Ez az alapállás tette lehetővé, hogy a párt levonja a helyes következtetést abból a tényből, hogy Jugoszlávia agrárország. Az agrárkérdésről szóló határozat ugyanis világosan leszögezte: mivel az ország lakosságának 4/5-ét kitevő parasztságnak több, mint a fele szegény paraszt, félproletár vagy falusi proletár, ezeknek a „falusi rétegeknek az érdekei a legszorosabban kapcsolódnak a munkásosztály érdekeihez és a proletariátus természetes szövetségeseit képezik a nagybirtokossággal szövetkezett burzsoázia elleni harcában’’.66 De a parasztok nemcsak parasztok, hanem nemzetileg elnyomott tömegek is, s ezt a párt agrár programja figyelembe veszi akkor, mikor harcot hirdet mindenféle feudális maradvány ellen az országban, s nagybirtoknak (30 ha felett) a szegény- és földtelen parasztoknak történő átadásáért „tekintet nélkül hitére és nemzetiségére”, hogy a földet annak a községnek a dolgozói kapják, ahol a föld van.6 7 6 6 Резо луни ja о аграрном питаньу. Исторщски архив. 77. 6 7 A jugoszláviai földreform során az ország peremvidékein elterülő nemzetiségi körzetekben jelentős területeket kaptak a volt szerb hadsereg önkéntesei és a szerb telepesek. A jugoszláviai földreform nemzetiségi vonatkozásait részletesen tárgyalja Rehák László: A kisebbségek Jugoszláviában. Növi Sad, 1967. 15 2—161. - Dolmányos István: A kelet-európai földreform néhány problémája (1917-1939). VI. Jugoszlávia. Agrártörténeti Szemle, 1964. 3-4. sz. 358-363. A nemzetközi kommunista mozgalom színvonalán képviselték a makedóniai és trákiai kérdést is, mikor reálisan számba vették egyrészt e két terület balkáni és európai fontosságát, másrészt a lakosság etnikai kevertségéből fakadó problémákat, a társadalmi és nemzeti elnyomás összefonódását. Ebből a helyzetből az akkor egyedül lehetséges, helyes alternatívára következtettek: önálló Makedónia és Trákia létrehozását javasolták, ahol a hatalom a munkások és parasztok kezében lenne. Ez a Makedónia és Trákia pedig a balkáni köztársaságok föderatív szövetségének lenne a tagja. Való igaz, hogy a határozat nem makedón nemzetről írt, de a 20-as években éppen a makedónok megkésett nemzettéválása következtében ennek a felismerésnek a számonkérése véleményünk szerint egy később beérő folyamat visszavetítése lenne. A jugoszláv kérdés a Kominternben A Komintern V. kongresszusa 1924-ben megkülönböztetett figyelmet fordított a nemzeti és gyarmati kérdésre. Az erről szóló beszámolót Manuilszkij terjesztette elő. A kérdés ismételt napirendre tűzését a következőkkel indokolta: „A nemzeti kérdés nem először szerepel nemzetközi kongresszusaink napirendjén. A 2. világkongresszuson rögzítettük a nemzeti kérdés alapvető elvi irányvonalát. Miért vagyunk kénytelenek akkor ezt újból napirendre tűzni? . . . nem kényszerülünk-e irányvonalunk revíziójára a 2. kongresszus óta bekövetkezett események miatt? Nem, elvtársak, a 2. nemzetközi kongresszuson lefektetett irányvonal helyességét igazolja az egész fejlődés Európában és a gyarmatokon. Az utóbbi időben a gyarmatokon a forradalmi és a nemzeti mozgalom hatalmas fejlődését figyelhetjük meg .. .
