Századok – 1979
Tanulmányok - A. Sajti Enikő: Útkeresés. A Jugoszláv Kommunista Párt nemzetiségpolitikai koncepciójának formálódása az 1920-as években 375/III
388 A. SAJTI ENIKŐ E főbb vitapontokon túl a cikkek elemezték az önrendelkezés, a föderáció tartalmát, az autonómia, a nemzeti állam, a nemzet, a nemzeti harc stb. kérdését. Egységes álláspontra jutottak abban a kérdésben, hogy Jugoszlávia soknemzetiségű ország, s a nemzetek meglétével el kell ismerni a népek önrendelkezési jogát is. Ennél a pontnál azonban a párt vezetőinek nézetei élesen kettéváltak. Egy részük (Duro Cvijié, August Cesarec, Rajko Jovanovié, Ante Ciliga, Mo£a Pijade, TriSa Kaclerovió és mások) a nemzetiségi kérdés megoldásának föderatív alternatíváját képviselték a nemzetek önkéntes egyesülésével. Náluk az önrendelkezés a lenini értelemben jelent meg: tehát magába foglalta a kiválás jogát és az önálló államalapítás jogát. A föderatív Jugoszlávia a balkáni— dunamenti köztársaságok szövetségének kereteibe tartozott volna. Nézeteik egybeestek a Komintern és a Balkáni Kommunista Föderáció akkori álláspontjával. Másik részük (e csoport vezéregyénisége Sima Markovié volt) úgy látta, hogy a nemzeti kérdés megoldható a kapitalizmus viszonyai között az alkotmány revíziójával, a legszélesebb autonómiával, mely autonómia (területi) megvalósítja majd az önrendelkezést is. A kérdést tehát a burzsoá állam feladatkörébe, és csakis oda utalta, mivel ezzel a kérdés lekerülne a napirendről, és megtisztulna a terep az osztályharc előtt. Az előző csoport - a kérdésben elfoglalt álláspontját tekintve marxista-leninista, figyelmeztetett a nemzeti mozgalmak, mint a munkásosztály potenciális szövetségesének fontosságára. E mozgalmak fő erejét Jugoszláviában a parasztság alkotja, s ezért a kommunisták feladata annak elsősorban szegény- és középrétegét leválasztani a nemzeti burzsoáziáról és érdekeltté tenni a munkás-paraszt egységfrontban. A Markovié-csoport viszont — számos reális elem konstatálása után (a nemzeti elnyomás ténye, az ország soknemzetiségű összetétele stb.) — alapvetően hibás következtetésre jutott, olyan politikai konklúzióhoz, amely eleve eltorlaszolta a párt szövetségi politikájának útját, s ezt éppen egy zömmel paraszti országban, mivel a munkásmozgalom feladatain kívül eső problémát látott a nemzeti kérdésben. Kizárta a forradalmi mozgalom köréből azt a roppant erőt, amelyet a parasztság és általában a nemzeti mozgalmak képviseltek, átadva a terepet a burzsoázia nacionalizmusának. S ebben volt roppant politikai veszélye is. A vitának különös hangsúlyt adott, hogy közvetlenül a JuKP III. országos konferenciája és az NRPJ kongresszusa előtt zajlott le, s tartalmazta az ott előterjesztett legfontosabb határozati javaslatokat is. A Központi Bizottság végül felszólította a párt tagságát, szavazással foglaljon állást a két álláspont között. Ez a marxista-leninista nézetek melletti állásfoglalás lett, és ez kétségkívül kedvező hátteret biztosított a JuKP Belgrádban összeülő///, országos konferenciájához A JuKP III. országos konferenciája (1923 decembere) és a nemzetiségi kérdés Elemezve a nemzetközi és belpolitikai helyzetet, a konferencia határozata megállapította: a tőke támadása ellenére a nemzetközi burzsoázia válságban van, hatalmát az erő kétségtelen jegyei ellenére sem tudta megszilárdítani. A válságot ugyanakkor a 48A pártnak ekkor 3100 tagja volt. Vö. Stanislava Koprivica-OUrié: i. m. 23.
