Századok – 1979
Tanulmányok - A. Sajti Enikő: Útkeresés. A Jugoszláv Kommunista Párt nemzetiségpolitikai koncepciójának formálódása az 1920-as években 375/III
A JuKP NEMZETISÉGPOLITIKAI KONCEPCIÓJA AZ 1920-AS ÉVEKBEN 377 Az új állam jellegének megítélése megegyezett a Komintern I. kongresszusának a nemzetközi helyzetről szóló határozatának azon részével, amely Jugoszláviát Csehország, Lengyelország és Finnország mellett egyértelműen az antant vazallus államának nevezte, „az antant által újonnan alakított köztársaságok” közé sorolta.7 Bár konkrét adatunk arra vonatkozóan nincs, hogy az egyesülési kongresszus mennyire vette figyelembe a KI ide vonatkozó, 1919 március elején hozott határozatát, a kettő egybevetése mégis az igenlő válaszra enged következtetni. Mint ismeretes, a Kommunista Internacionálé azonnali megalapítására tett javaslatot a Balkáni Forradalmi Szociáldemokrata Föderáció8 is aláírta, melynek egyik alapító tagja volt a Szerb Szociáldemokrata Párt. Tudjuk azt is, hogy a KI első kongresszusán tanácskozási joggal Hja Miikié vett részt Jugoszláviából.9 7Határozat a nemzetközi helyzetről és az antant politikájáról. A Kommunista Internacionálé válogatott dokumentumai. Bp. 1975. 31. 8 A Balkáni Szocialista Föderációt Bulgária, Görögország, Románia, Szerbia szociáldemokrata pártjai alapították 1910. januárjában, Belgrádban. A szervezet nevét 1920-ban, egységes határozattal, Balkáni Kommunista Föderációra változtatták. A BKF-nek ezen kívül még 7 konferenciája volt. Az utolsót 1928 szeptemberében, Moszkvában tartották. A balkáni kommunista pártok nem egyenként, hanem mint a BKF tagjai léptek be a KI-be. 9 Hja Milkic részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban, s az OKP(b) Jugoszláv csoportjának egyik vezetője volt. A Komintern II. kongresszusán a KI VB tagjává választották. 1 °Ю. А. Писарев: Образование югославского государства. Москва, 1975. 358-364. - Istorija Jugoslavije. Beograd, 1973. 427-430. 11 A JSz(k)MP például megtartotta a szociáldemokrata pártok hagyományos területi felépítését, melyben egyes jugoszláviai kutatók a nemzeti sajátságok bizonyos fokú elismerését vélik felfedezni. Ilyen örökség volt a parasztkérdés alábecsülése is. Az egyesülési kongresszuson szinte változtatás nélkül átvették az első világháború éveiben nagy tekintélyre szert tett Szerb Szociáldemokrata Párt program-A Jugoszláv Szocialista (Kommunista) Munkáspárt tehát elfogadta a szerb és a többi szociáldemokrata párt korábbi nézetét a délszláv népek nemzeti egységéről. Az egyesült párt a forradalmi fellendülés idején, mikor mindennap bekövetkezhetett a „nagy esemény”, a világforradalom, az osztályharc merev értelmezéséből fakadóan a nemzeti kérdést másodrendű kérdésként kezelte. Álláspontjuk kialakulására véleményünk szerint a már említett szociáldemokrata felfogás mellett komoly befolyást gyakorolt a délszláv egység történelmi múltban gyökerező gondolata is. A délszláv népek esetében ugyanis, amelyek történelmük folyamán először kerültek egy állam határai közé, a délszláv egység gondolatának, mint az idegen, nem délszláv hatalmak elleni küzdelem jelszavának mély gyökerei voltak. Számításba kell vegyük azt is, hogy erre az időszakra még nem dőlt el véglegesen, hogy az állam centralizációs berendezkedése a nagy-szerb hegemónia olyan durva formáit kelti majd életre, melyekben Jugoszlávia későbbi történelme olyannyira bővelkedik, bár ennek számos jegye megmutatkozott már (a hadsereg kiépítése, hivatalok elosztása, stb.).1 0 Az egyesülési kongresszusnak a fő figyelmet természetszerűleg kellett az egységes párt megalakítására összpontosítani, amely egyik igen fontos feltétele volt a leendő, de mindenképpen közelinek hitt proletárforradalom győztes megvívásának. S ebben van a kongresszus alapvető jelentősége. Bár a párt eszmeileg, szervezetileg ekkor még nem szabadult meg számos szociáldemokrata hagyománytól, melyet a nemzeti kérdésben elfoglalt álláspontja is bizonyít, mégis a kor leghaladóbb világpártjához, a III. Internacionáléhoz csatlakozott.1 1
