Századok – 1979
Tanulmányok - Zsigmond László: A comte-i pozitivizmus színeváltozása 3/I
32 ZSIGMOND LÁSZLÓ gyakorlatra, a jelenlegi társadalmi rend tényeire vonatkozik . . . ”234 azt az angol szocialistáktól kellett tanulniok. A múlt század negyvenes éveire a saint-simonizmus hatása csökkent.2 3 5 Comte igazolva vélte magát236 Saint-Simonnal és a saint-simonistákkal folytatott vitájában. Úgy látta, hogy a pozitivizmus azon ígérete, hogy új és egyetemes köteléket nyújt majd olyan eljövendő társadalom számára, amelyben „dolgok feletti uralom lép az emberek feletti uralom lép az emberek feletti uralom helyébe . . . ”237 kellő megalapozást nyert saját rendszerében és az egyetlen alternatívát jelentheti a rend fő veszélyévé váló szocialista és kommunista ihletésű mozgalmak ellen. A pozitivizmus, illetve arra épülő emberiség vallása szociális funkciója megítélésében egyetértettek a saint-simonisták és az ún. igaz pozitivisták, mindegyik irányzat természetesen magának tulajdonítva az elhivatottságot. Laurent, a saint-simonisták egyik legjelentősebb személyisége2 3 8 a Harmadik Köztársaság idejéből visszatekintve az elmúlt száz esztendő politikai megrázkódtatásaira, arra emlékeztetett, hogy azok egyre inkább a forradalmi szocializmus rémét idézték fel.2 3 9 A saint-simonisták részéről - írja Laurent - már 1830-ban elhangzott „a forradalmi szocializmus közeledtével ezen vészkiáltás és sürgős felhívás vallási oltalomra. SIESSETEK, ÍME A BARBÁROK'”240 Ismételt figyelmeztetéseik süket fülekre találtak, és a Párizsi Kommün — Laurent szerint — újabb bizonysága volt annak, hogy a társadalom rendje szempontjából elengedhetetlen olyan egyetemes kötelék, mint amelyet Saint-Simon dolgozott ki az Új Kereszténység formájában.241 2 3 4 Uo. 493-494. 23 5 Cornu: Marx und Engels. I. 221., 461. — Cornu: Marx und Engels. II. 12. 2 36Zsigmond: Saint-Simon. 266-267. 2 3 2Zsigmond: Saint-Simon. 212. 2 3 8 Claude-Henri de, Saint-Simon: Oeuvres. I-VI. Paris 1966. (A továbbiakban: Saint-Simon: Oeuvres, a sorozat kötetszámának, illetve - az I-V. kötetek esetében, amikor belső kötet beosztással kell számolni - a sorozatszám és a belső kötet megjelölésével.) - Saint-Simon: Oeuvres. IV/VIIL, V. 2 3 9 Uo. XV-XVI. - Zsigmond: Saint-Simon. 266-267, 2 Saint-Simon: Oeuvres. IV/VIIL, XXXI. 2 41 Saint-Simon: Oeuvres. IV/IX. IX-XXVII. 2 4 2Marx-Engels: Válogatott levelek. 295., 558. 2 4 3 Comte: Politique positive. I. 153. 2 4 4 Uo. 151. Az ún. igaz pozitivisták esetenként több megértést tanúsítottak a munkáskérdés iránt és egyesek védelmükbe vették a Párizsi Kommün és a mellette kiálló I. Internacionálét.242 Magyarázata abban keresendő, hogy Comte főleg az 1848 márciusában közzétett Discours sur fensemble du positivisme tanulmányától kezdve, amelyet később a Politique positive első kötete elejére helyezett, ismételten foglalkozott a szocializmus és a kommunizmus kérdésével. Szerencsésnek minősítve a szocializmus kifejezést, mert hívei „egyszerre fogadták el a kommunisták problémáját és utasították el megoldásukat.. . ”2 43 Comte arra hívta fel a figyelmet, hogy a válaszadás még mindig várat magára és nem szabad könnyedén venni. Abból kell kiindulni, hogy a kommunizmus a munkások számára „magasztos utópia, amely köztük gyorsan terjed, és jobb doktrína híján, arra szolgál nekik, hogy napjainkban a maguk módján fogják fel az alapvető szociális kérdést.”244 Ha a kommunista irányzat a nagyobb veszélyt is jelenti, nem szabad Comte
