Századok – 1979
Történeti irodalom - Balassagyarmat története 896–1962 (Ism.: Izsák Lajos) 355/III
356 TÖRTÉNETI IRODALOM város életének alakulására is nagy hatást gyakorolt, hogy a vármegye székhelyét 1790-től ide helyezték. Az 1848-as polgári forradalom időszakáig, ha időnként más és más városfejlesztési elképzelések is kerültek előtérbe, a város lépést tudott tartani a változó idők változó követelményeivel. A monográfia negyedik fejezete az 1848-49-es forradalom és szabadságharc helyi eseményeit tárgyalja. Sajátos hatást gyakorolt az események menetére az a tény, hogy a város - megyeszékhely volta következtében — egyaránt központja volt a vármegyei liberális és konzervatív felfogású politikusoknak is. Ez mutatkozott meg a szabadságharc idején is: a város lakosságának zöme nem volt egységes a gazdasági és társadalmi viszonyok forradalmi úton történő megváltoztatásának követelésében, és a vívmányok megvédésében sem. Ezután a szabadságharc leverését követő önkényuralom és a kiegyezés utáni időszak fejezeteinek szerzői sokoldalúan ábrázolják azokat a társadalmi, gazdasági problémákat, amelyek a város további fejlődésére is hatást gyakoroltak. A környék nagy- és középbirtokosai, az iparosok és kereskedők - többnyire saját érvényesülésük érdekében — kormánypárti képviselőket választottak. Az 1860-as évek végétől, bár a hatalmon levők zaklatásai miatt a 70-es évekig komolyabb szerephez nem jutottak - szerveződni kezdett az ellenzék is. A század utolsó éveiben pedig már a szocialista eszmék terjedéséről, a századforduló idején pedig a szakszervezetek és a szociáldemokrata pártszervezetek megalakulásáról is képet kap az olvasó. A könyv külön fejezetben tárgyalja az 1918- 19-es forradalmak időszakát. 1918 őszén, hasonlóan az ország többi részéhez, Balassagyarmaton is a különböző társadalmi erők többségének átmeneti integrálódása után egy erőteljes polarizációs folyamat ment végbe, amelyben mindvégig a dolgozó tömegek, a szociáldemokrata, majd az egyesült munkáspárt játszották a vezető szerepet. A forradalmi folyamat előrehaladását azonban - melyben meghatározó jelentőségűek voltak a főváros eseményei - mindvégig sajátossá tették a forradalmi honvédelem helyi, közvetlenül napirendre kerülő feladatai. Az ellenforradalmi rendszer hatalomra jutása utáni negyedszázadban a város továbbra is a megyei politikai élet központja volt. A városfejlődés azonban megtorpant. A „határváros” vonzerejéből veszítve nem válhatott a megye gazdasági központjává. Hivatalnok- és iskolaváros maradt. A munkásmozgalom központja is egyre inkább a vármegye keleti felében levő bánya-és iparvidékre tevődött át. Balassagyarmat 1944. december 9-én történő felszabadulása azonban a város fejlődésében is új fejezetet nyitott. A felszabadulástól a szocializmus alapjai lerakásának befejezéséig terjedő időszakot a monográfia utolsó három fejezete foglalja össze. Balassagyarmatot a háború alatt komoly veszteségek érték, a felszabadulást követően még hosszú ideig kísértett a múlt öröksége. Lassan indult meg a politikai élet újjászerveződése is, amelyben komoly szerepet játszott a városban a munkásmozgalom gyengesége is. Jellemző, hogy az MKP az 1945. novemberi nemzetgyűlési választásokon mindössze 4,4% szavazatot kapott, szemben a Kisgazdapárt 83%-os részesedésével. A baloldal azonban,különösen az 1946.tavaszi politikai küzdelmek eredményeként, itt is fokozatosan megerősödött, majd előretört és a polgári jobboldal elszigetelésében, később felszámolásában kiemelkedő szerepet játszott. Az 1947-es országgyűlési választásokon az MKP a város második legnagyobb pártja lett. Ezután sajátos módon a népi demokratikus erők számára mégsem a választásokon élretörő Demokrata Néppárt, hanem az aktívan politizáló katolikus egyház jelentette a problémát. A két munkáspárt egyesülésével megélénkülő politikai életben azonban a demokratikus erők összefogása Balassagyarmaton is biztosítani tudta a katolikus egyház elszigetelését és az iskolák államosításának konfliktus nélküli végrehajtását. A politikai hatalom jellegében bekövetkező változás, az MDP által országosan és ezen belül megyei viszonylatban elért eredmények kedvező irányban befolyásolták a néphatalom helyzetét a városban is. A szocializmus építésének kibontakozása - az e problémát tárgyaló fejezetek tanulságai szerint is - Balassagyarmaton is a jövőbe vetett bizalommal kezdődött. Ennek különös jelentősége volt egy olyan városban, ahol korábban a polgári erők nagy befolyással rendelkeztek, ugyanakkor további erőfeszítéseket igényelt eszmei-politikai téren is. Az országos helyzethez hasonlóan azonban a szocializmus építésének kezdeti lendületét megtörték, a város politikai életének alakulását hátrányosan befolyásolták az MDP politikájában bekövetkező torzulások. Ehhez járult még az is, hogy a megye székhelyének Salgótarjánba helyezését (1950-ben) a város lakói részben hagyománytiszteletből, részben egzisztenciális okokból sokáig sérelmesnek ítélték. A város fejlődésére nyomasztóan hatottak az elkövetett gazdaságpolitikai hibák is, amelyeknek következményei az élet minden területén jelentkeztek. A feszültséget - az ötvenes években - fokozta az a politikai szubjektivitás is, amely a Salgótarjánnal „reakciós városaként szembeállított Balassagyarmat megítélésében kialakult és hosszú
