Századok – 1979
Folyóiratszemle - Revolutia de la 1848–1849 din Transilvania. I. kötet: 1848. március 2.–április 12. (Ism.: Trócsányi Zsolt) 345/II
TÖRTÉNETI IRODALOM 347 megnyilatkozását, hanem Jósika Samu jó néhány levelét is.) Wesselényi azért képviselve van néhány jelentéktelenebb levelével, Kemény Dénesró'l, Szász Károlyról azonban csak néhány soros említést kapunk mások írásaiban - a fiatal erdélyi radikálisokról (Kőváry László és köre) nem is beszélve. Közlésre kerül azonban, aránytalan mértékben, Jósika Samu és Teleki József levelezése (Telekinek bizonyos egyéb megnyilatkozásai már kevésbé; az országgyűlést sürgető sorozatos felségelőterjesztéseinek alig van nyoma a kötetben). De még ha ezt indokolná is (bár ilyen arányban nem indokolja) az a körülmény, hogy Erdély két vezető kormányférfiáról van szó, mi tette szükségessé az arányok oly eltolódását, amit a szélsőségesen konzervatív P. Horváth ezredes leveleinek közlése hoz magával - hacsak nem a „konzervatív magyar nemes” egyoldalú koncepciójának erőltetése? De nemcsak egyes személyiségek szerepének elhallgatásáról van szó, hanem egész törvényhatóságok fellépéséről is. A kötet munkatársai nem használták a Magyar Országos Levéltárban található Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak gyűlési jegyzőkönyvek nevű állagát, amelyben törvényhatóságok egész sorának közgyűlési jegyzőkönyvei találhatók e hetekből (14. k. 294. skk. o.:Torda megye, 1848. április 10; 23. k. 392-6. o.: Kolozs megye, 1848. április 3-4.; 26. k. 250. skk. o.: Doboka megye, 1848. április 6.; olvasóink tekintsenek el attól, hogy ily részletességgel idézzük tovább Belső- és Közép-Szolnok, Hunyad és Zaránd megye, Fogarasvidék, Udvarhely-, Maros-, Aranyos-, Háromszék közgyűlési jegyzőkönyveinek jelzeteit). Jegyezzük meg: a kiadvány még jelentéktelen szász szék közgyűlési jegyzőkönyvét is közli. Ahol azonban használták a levéltári anyagot, ott is erősen önkényes a válogatás. Vegyük a Gubernium Transylvanium elnöki iratait (G. Pr.). Ennek az iratanyagnak a válogatásánál is kimaradt úgyszólván minden, ami az erdélyi magyar liberális tábor egészének tevékenységére vet világot. Említsünk meg néhányat ezek közül: Tholdalagi Ferenc 1848. március 234 jelentését a március 22-i marosvásárhelyi eseményekről, s a szék egészének helyzetéről (G. Pr. 1848: 582. sz.; a kötet közli Tholdalagi későbbi jelentését a kérvény-ügyről és Papiu Ilarianu nyilatkozatáról), Haller Ignác Küküllő megyei főispán március 29.-i és 30.4 helyzetjelentését, az utóbbiban a megyebeli ügyvédek fellépéséről szóló híradást közgyűlés tartása iránt (uo. 655, 705.), Teleki József válaszát Alsó-Fehér megye 1848. március 304 felterjesztésére (uo. 658.), Horváth Albert háromszéki főkirálybíró április 34 jelentését törvényhatósága helyzetéről, de elsősorban az alcsernátoni gyűlésről, amelyhez mellékelve van Székely Gergely és társai március 294 meghívója a gyűlésre (uo. 714.), Tholdalagi Ferenc újabb jelentését (április 5.) széke gyűléséről, ahol egyhangúan elfogadták az országgyűlés és unió követelését (uo. 725.), Macskási udvarhelyszéki főkirálybíró április 4-i jelentését az ottani közcsendi bizottmány megalakulásáról és az unió-törekvésekről (uo. 775.), az udvar helyszéki küldöttség április 104 kolozsvári nyilatkozatát (uo. 776.). A sort folytathatnánk. Lépjünk azonban eggyel tovább: a kiadvány szinte semmit sem tud az erdélyi magyar és székely városok forradalmi megmozdulásairól vagy legalábbis állás foglalásairól a forradalom mellett. A tájékozatlan olvasónak az a képe keletkezhet, hogy ilyen városok nincsenek vagy legalábbis teljes dermedtségben hallgatnak. Holott csak a Gubernium elnöki irataiból közölni lehetett volna Lázár János marosvásárhelyi főbíró jelentését az ottani március 254 kivilágításról és fáklyásmenetről (G. Pr. 1848: 618), Bánffy Miklós Alsó-Fehér megyei főispán, ill. Nagyenyed főhadnagya jelentéseit a nagyenyedi megmozdulásokról (uo. 659, 666), majd Bánffy Miklós újabb, április 74 jelentését a forradalmi úton történt nagyenyedi tiszt újításról (uo. 751), a vízaknai királybíró március 31-i jelentését az ottani közgyűlésről (uo. 691), a gyulafehérvári főbíró és Jablonczay Elek tartományi biztos jelentéseit (április 7., ill. 6.) a városban történtekről (uo. 766-7), Szék főbírájának április 94 jelentését arról, hogy a város is kéri az országgyűlést (uo. 769), a dévai polgárőrség szabályzatát (uo. 796), a Csíkszeredái főbíró április 84 jelentését a városnak az unió melletti állásfoglalásáról és a háromszínű magyar zászló kitűzéséről (uo. 816). Külön kell szóvá tennünk azt, hogy míg a kiadvány a lehető teljes dokumentálással számol be az április 34 abrudbányai román gyűlésről (közölve a főbíró április 64, részletes jelentését erről), nem tartalmazza ugyané főbíró március 31-i jelentését az abrudbányai unió-tüntetésről (uo. 765). Azt sem értjük, hogy míg a kiadvány (igen helyesen) a román parasztnép minden megnyilvánulását számba veszi, mit sem tud a bánfihunyadi demonstrációkról (uo. 590., 677). Csak helyeselhetjük, hogy a forráskiadvány a lehetőségig nyomon kíséri a Marosvásárhelyt működő s onnan március vége felé eltávozó román kancellisták útját; azt kevésbé, hogy a magyar és székely iskolák diákságának mozgalmairól alig tud valamit. A Nagyenyeddel kapcsolatban már idézett források is beszélnek a kollégium diákságáról is, de közöletlenül maradt az iskola igazgatójának április
