Századok – 1979
Történeti irodalom - Arcihovszkij A. V.–Janyin V. L.: Novgorodszkije gramoti na beresztye (Ism.: Szvák Gyula) 342/II
TÖRTÉNETI IRODALOM А. И ARCIHOVSZKIJ-V. L.JANYIN: NOVGORODSZKIJE GRAMOTI NA BERESZTYE (íz raszkopok 1962-1976 godov) (Moszkva, Nauka, 1978. 192 1.) A NOVGORODI NYIRFAKÉREG-IRATOK (Az 1962-1976-os ásatásokból) A novgorodi nyírfakéreg-iratok felfedezése annak idején, 1951-ben, a régészet történetében szenzációs esemény volt. A középkori Oroszország sovány forrásbázisát egy olyan új forrástípussal gazdagította, mely komoly reményt adott arra, hogy számos, az írott dokumentumok hiányában, megoldhatatlannak látszó tudományos probléma egyszer megnyugtató lezárást kaphat. S a novgorodi ásatásokon tömegével előkerülő leletek sok tekintetben igazolták is a merész várakozást. A tudomány történetébe „Nyerevszkij” néven bevonult 10 000 m 2 kiterjedésű ásatáson a 12 évig tartó munkálatok során 395 nyírfakéreg szöveget fedezett fel az А. V. Arcihovszkij akadémikus vezette kutatócsoport. S hála a nyírfakéregre írt dokumentumoknak, a középkori Oroszország történetének jó néhány vitás kérdésére választ kaphattunk. Ezek közül is legfontosabb, hogy végérvényesen tarthatatlanná vált a ,,sötét középkornál is sötétebb orosz középkor” kinyilatkoztatásában összegezhető hagyományos polgári nézet: bebizonyosodott, hogy Oroszországban sokkal szélesebb körben volt elterjedve az írás ismerete, mint azt valaha is gondolhattuk. Az ásatásokon talált nyírfakéreg-iratokat, 1953-tól 1963-ig, hat kötetben folyamatosan adták ki. 1963 óta azonban szünetelt a forráskiadás, így érthető izgalommal várta a tudományos közvélemény az azóta sem szünetelő munkálatok újabb eredményeinek publikálását. Ezt tartalmazza jelenlegi ismertetésünk tárgya. Az új kiadvány az előző kötetek szerves folytatása. Bizonyos eltérések, természetesen, megfigyelhetők az első hat és a mostani, hetedik, kötet között. Rögtön szembeötlő jellegzetesség pl. hogy amíg a Nyerevszkij-ásatás leletei kiadásának hat kötetet szenteltek, addig az utolsó 15 év eredményeinek publikálására egyetlen kötet is elegendőnek bizonyult. Ez a tény a leletek számszerű csökkenését jelzi: az elmúlt 15 esztendő alatt az előző időszakhoz képest jóval kevesebb, 126, új nyírfakéreg dokumentum került elő. Mi ennek az oka? E körülménynek - amellett, hogy természetesen óvatosságra int a leletek jelentőségének túlértékelésével szemben - alapvetően az a magyarázata, hogy az 1960-as évek elejére a novgorodi ásatás megváltozott munkafeltételek közé került. 1951-ben ugyanis, amikor még nem állították helyre a városban a háborús károkat, viszonylag nagy kiterjedésű terület állhatott az ásatást végző kutatócsoport rendelkezésére. Ezzel szemben a 60-as években erre már nem volt meg a lehetőség. De néhány esetben az ásatás helyszínének kiválasztása sem bizonyult szerencsésnek; a föld mélye nem igazolta a leletgazdagsággal kapcsolatos reményeket. így aztán az utóbbi 15 év 11 ásatásának egyike sem tudott még a híres Nyerevszkij-ásatás örökébe lépni. Az előző kiadványoktól még az is megkülönbözteti a könyvet, hogy a szerzőpáros állandó tagja (az azóta, sajnos, elhunyt) А. V. Arcihovszkij mellé új társ, az elsősorban pénztörténeti munkáiról, a novgorodi poszadnyikokról írt monográfiájáról és a novgorodi nyírfakéreg-iratokról szóló népszerűsítő könyvéről ismert, V. L. Janyin akadémikus került. A személyi változás maga után vont bizonyos szerkezeti módosulásokat (nincs különálló nyelvtörténeti fejezet), némi stílusváltást (a kommentárok a lehetőségekhez mérten kevésbé szárazak, olykor kifejezetten olvasmányosak) és esetenként merészebb következtetéseket (amelyek talán nem minden esetben indokoltak). A kötetben kiadták még a Sztaraja Russza városában talált 1 3 nyírfakéreg szöveget is. A közölt dokumentumok nem tartalmaznak „szenzációs” újdonságokat. Talán csak egy van közülük, amelyre ráillik ez a Janus-arcú jelző: a Gotszkij-udvaron folytatott ásatáson felfedezett első nyugat-európai nyírfakéreg szöveg. A 488-as számot viselő dokumentum - amely egyébként meg
