Századok – 1979
Figyelő - Pölöskei Ferenc: Károlyiról a forradalmak évfordulóján 333/II
KÁROLYIRÓL A FORRADALMAK ÉVFORDULÓJÁN 339 A polgári demokratikus forradalom győzelmével Károlyi politikai tevékenységének legaktívabb szakasza kezdődött, ami egyben az új demokratikus Magyarország életével szervesen összeolvadt. Kezdetben a munkás-, paraszt- és katonatanácsok szervezett rendje, országossá szélesedése, a győzelem feletti lelkesedés miatt alig-alig látszottak a polgári és szocialista koalícióban rejlő ellentmondások, a katasztrofális gazdasági problémák és a kedvezőtlen külpolitikai erőtényezők. Az októberi győzelmes napok örömmámora még a súlyos élelmezési, ellátási, szociális gondokat is háttérbe szorította. Ezt az országos közhangulatot jól példázza az a körülmény, amit a legilletékesebb, Károlyi örökített meg Emlékiratában, hogy tudniillik a régi rend exponált vagy kevésbé exponált politikusai sorban kilincseltek nála, s az új rend iránti hűségükről biztosították. Jól tudjuk, ebben hátsó szándék, a forradalom továbbfejlődése megakadályozásának célkitűzése is vezette őket. A meghatározó mozzanat azonban mégiscsak a forradalom győzelmének valósága volt. A forradalom lendületét döntő mértékben a néptömegek részvétele és Károlyi meghatározó szerepe biztosította. A már jelzett nehézségek, ellentmondások fokozatos kibontakozása ellenére a polgári demokratikus kormányzat olyan intézkedéseket — néptörvényeket, néphatározatokat — hozott, amelyek nem egyszerűen folytatták, hanem messze túlhaladták, meghaladták az 1848-as polgári forradalmat. Ezt azért is hangsúlyozzuk, mert például több irodalomtörténeti munka s gyakorta a szóhasználat is 1848-at és 1918 októberét egyaránt polgári forradalomnak nevezi, és mindez gyakran szemléleti tartalmat is takar. Csak egy-két példát erre a minőségi túlhaladásra. Az 1848-as polgári forradalom nemesi vezetésű lévén, nem nyúlt a feudális eredetű nagybirtokhoz, meghagyta a királyság államformáját, ragaszkodott az egy politikai nemzet koncepciójához, s —bár a politikai szabadságjogok területén is sok demokratikus rendszabályt léptetett érvénybe — korlátozott maradt a választójog. Az 1918. évi októberi polgári demokratikus forradalom megszüntette a régi kétkamarás parlamentet, első törvényhozó testületé a forradalmi úton összehívott Nagy Nemzeti Tanács lett, majd az általános, egyenlő és titkos választójog alapján 1919 áprilisára kiírta az alkotmányozó nemzetgyűlési választásokat. A Nagy Nemzeti Tanács 1918. november 16-án kikiáltotta a népköztársaságot, megszüntetve ezzel a királyság államformáját. Proklamálta Magyarország függetlenségét, és a nemzetiségi kérdésben a Jászi által kidolgozott Keleti Svájc eszményét tette magáévá. S végül, ha megkésve is, de az állami főhatalommal felruházott kormány elfogadta a feudális nagybirtokrendszer szétrobbantását tartalmazó földreformtörvényét. Ismét aláhúzzuk, mindebben Károlyinak jelentős szerepe volt, ezért nőtt a magyar történelem kiemelkedő alakjává. Az 1918-as polgári demokratikus forradalomnak azonban kezdettől számos ellentmondása volt, s a külső és belső történelmi körülmények alakulása nyomán újak is születtek. Megmaradtak a súlyos gazdasági, szociális nehézségek, felerősödtek a retrográd politikai tendenciák, sőt éppen a forradalom egyik nagy vívmánya: a politikai szabadságjogok radikális kiszélesítése és megvalósítása közepette, azt kihasználva színreléptek a szélsőjobboldali szervezetek, pártok, mint például a MOVE, ÉME, Bethlen Nemzeti Szövetsége, Pallavicini agrárius pártja. Ide sorolható a földreform törvény elhúzódása, a körülötte kibontakozó huzavona, ellenállás, mindenekelőtt az OMGE részéről. Végrehajtására, tehát az 500 holdon, illetve az egyházi birtokok esetében a 200 holdon felüli birtokok kiosztására pedig már nem is került sor. Károlyi kápolnai példáját nem követték a nagybirtokosok. De az említett ellentmondás a nemzetiségi kérdésben és a külpolitikában is kibontakozott. A nemzetiségek burzsoáziája körében politikai programmá vált az
